Nőkről nőknek – komolyan. Nőnapi könyvajánló

Ez a poszt bevallottan nem teljesen a saját ötletem, mert az utóbbi napokban több olyan posztot láttam, amelyben nőnapra ajánlottak olyan könyveket, melyek például a nők hátrányos helyzetére vagy a nők elleni erőszakra hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor miért is ne írhatnék én is egy hasonlót, melyben a saját olvasmányélményeim közül osztok meg néhányat, olyanokat, amelyeket szerintem minden nőnek el kellene olvasnia! Úgyhogy ebben a posztban mindenféle – elsősorban nőket érintő – szó lesz, és olyan könyvekről, amik róluk – rólunk – szólnak. Olvassatok sok ilyen könyvet!

Margaret Atwood: Alias Grace

Margeret Atwood nevét elsősorban A szolgálólány meséjéhez kapcsolják – ami egyébként szintén a témába vág – az emberek, pedig több remek, elgondolkodtató könyvet is írt, melyek középpontjában a női sorsok állnak. A vak bérgyilkos című regényét is szerettem, az Alias Grace máig nagyon megmaradt az emlékezetemben, pedig ezt a regényt olvastam el először Atwoodtól. A történet főszereplője Grace, akiről már az elő oldaltól fogva tudjuk, hogy megölte a férfit, aki cselédlányként alkalmazta, és az ő szeretőjét is. Grace évekkel az eset után, egy fiatal pszichológusnak meséli el az élete történetét, és mindazt, ami elvezetett a feltételezett gyilkosságig – Grace ugyanis állítása szerint nem emlékszik semmire az esetből. Atwood végig játszik az olvasóval, és elbizonytalanítja, hogy Grace valóban igazat mond, de eközben egy fiatal lány nagyon megrázó élettörténete rajzolódik ki a szemünk előtt. A lánynak már nagyon fiatalon szembe kell néznie a szegénységgel, erőszakkal, a szerettei elvesztésével, a félelemmel, és még ezernyi szörnyűséggel, melyek közül bármelyik elvezethet a szörnyű végkifejletig. Bár az Alias Grace egy vaskosabb olvasmány, mindenkinek szívből ajánlom. Itt bővebben is olvashatsz a könyvről.

Rachel Kushner: A Mars klub

Rachel Kushner olyan témához nyúl ebben a regényében, melyről nem sokat hallhatunk: az elbeszélő egy női börtönbe kalauzol el minket, ahol megismerhetjük a két életfogytiglanra ítélt Romyt. Már az első pillanattól világos, hogy a főszereplőnk sosem szabadul a börtönből, ezért a feszültséget egyrészt az ottani történések, másrészt az a folyamat áll, melynek eredményeként Romy ide jutott. Ahhoz képest, hogy egy bűnözőt ismerünk meg Romy személyében, nem igazán lehet elítélni, mert megismerjük a korábbi életét, melyben a bűnözés központi szerepet játszott. Gyerekkorától kezdve próbált kiszakadni egy nagyon negatív, bűnös környezetből, de valójában esélye sem volt erre, mert a környezetében élők folyamatosan húzták lefelé. Ugyanakkor a regény nagyon sokszínű, és Romyn kívül rengeteg női sorsot ismerünk meg a börtön falain belül. A regényről a negatív és a pozitív tapasztalataimat itt fejtem ki bővebben.

Alice Walker: Bíborszín

Az egyik nagyon megrázó könyv, amit nőkről olvastam, egyértelműen Alice Walkertől a Bíborszín volt, bár a folytatása, Az öröm titkának őrzői is nagyon megrázó. A Bíborszín főszereplője, Celie egy afroamerikai nő, akinek nagyon megrázó élettörténetét követhetjük végig a könyv lapjain. Már az első oldalon kiderül, hogy Celie-t komolyan bántalmazza az apja, és később, a házassággal sem sikerült kikerülnie a bántalmazó közegből, így a nőnek teljesen normális lesz, hogy fel kell adnia mindenét, és el kell tűrnie a folyamatos testi-lelki bántalmazást. A Bíborszín nagyon nehéz olvasmány, mely újra és újra képes elborzasztani az olvasót, ráadásul azt is tudjuk az olvasás közben, hogy mindez a valóságban is megtörténhet – és sajnos meg is történik. Ezt a regényt tényleg mindenkinek – férfiaknak és nőknek is – el kellene olvasnia. A műről itt írok részletesebben.

Malala Yousafzai: Nincs más út

Míg az európai nők nagy része ma már viszonylag biztonságban élhez, sok olyan hely van a világon, ahol valami miatt már az életükért kell küzdeniük az embereknek. Malala Yousafzai, aki maga is Pakisztánból menekült, lányok történeteit gyűjtötte össze ebben a könyvben a világ minden tájáról, olyan lányokét, akik kénytelenek voltak maguk mögött hagyni az otthonukat, egyesek még a családjukat is, azért, hogy mentsék az életüket a háborúk, a zavargások vagy más társadalmi problémák következményeitől. A regény nemcsak ráébreszti az olvasót, hogy milyen sok helyen élnek az emberek szörnyű helyzetben, mindennapos veszélyben, de erősen érzékenyít is, hiszen testközelből ismerhetnk meg menekülteket, akik épp olyanok, mint mi. Csak épp sokkal rosszabb helyre születtek… Erről a könyvről is írtam már bővebb értékelést, melyet itt találhatsz meg.

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Colson Whitehead története a 19. századig megy vissza, az amerikai ültetvényekre, melyeken rabszolgák milliói dolgoznak. Ebben az embertelen környezetben ismerhetjük meg Corát, aki arról álmodozik, hogy egy nap megszökik, és végre szabadon élhet. Igen ám, de a 19. századi Amerika nemcsak az ültetvényeken kegyetlen a színesbőrűekkel, ezért Cora bárhogy próbálkozik, bárhogy is igyekszik szabadulni, folyamatosan csak veszélybe kerül, és ha sikerül is egy kis szabadságot kivívnia, azt is újra és újra elveszti. A lány csupán a bőrszíne miatt nem tudja megtalálni a boldogságot, és vándorlásai során megismerhetjük a kor Amerikáját, ami nagyon messze áll a mai szabad szellemű, virágzó országtól, és semmilyen élhető lehetőséget nem kínál azoknak, akik egy kicsit is kilógnak a sorból. Ez a probléma természetesen nem csak a nőket érinti, de mivel a regényben női szemszögből láthatjuk az eseményeket, így mégis főleg a korabeli fekete nők helyzetére fókuszál a történet. Erről a lenyűgöző regényről itt olvashatsz bővebben.

Tara Westover: A tanult lány

A tanult lány egy egészen elképesztő regény egy olyan problémáról, amiről eddig szinte nem is hallottam: a szerző a saját történetét írta meg ebben a regényben, mely valahol Idaho közelében kezdődik, egy világtól elzárt családban. Tara szüleinek – főleg édesapjának – meggyőződése, hogy nincs szükségük az állam segítségére: sem oktatásra, sem kórházra, de még iratokra sem. Taranak mindenért keményen meg kell küzdenie, már kisgyerek korától a roncstelepükön kell dolgoznia, folyamatosan bántalmazzák, és tanulni sem engedik, pedig Tara álma, hogy főiskolára menjen. A történet nagyon érdekes és megrázó, és egy olyan problémára hívja fel a figyelmünket, amire nem sok könyv. Itt is igaz, hogy Tara problémája nem elsősorban abból adódik, hogy nő, de sok esetben csak még inkább megnehezíti az életét, hogy még a fiú testvéreihez képest is hátrányból indul. A könyvről itt írtam értékelést.

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Polcz Alaine regénye egy nagyon megrázó, szörnyű női történetet beszél el: egy nő félresikerült, tragikus házasságát és a második világháború iszonyú eseményeit, mely során a főszereplőt többször is megerőszakolják, bántalmazzák az országon áthaladó katonák, miközben embertelen körülmények között kell átvészelnie a frontot. Arról, hogy a világháború alatt mennyi nő esett áldozatul a – főleg – orosz katonáknak, elég keveset hallani, és csak azokról készült valamiféle nyilvántartás, akik valamilyen betegséget kaptak el a sorozatos nemi erőszak következtében, vagy teherbe estek. Polcz Alaine erről az elhallgatott eseménysorról beszél, ledönti a tabukat, és olyasmiket mondd el, amire senki sincs felkészülve. Ritkán lehet ennyire megdöbbentő, szörnyű regényt olvasni, mégis mindenkinek olvasnia kellene. Természetesen az Asszony a frontonról is írtam értékelést, mely itt elérhető.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Péterfy-Novák Éva szintén a rosszul sikerült, bántalmazó kapcsolatával együtt meséli el a történetét, pontosabban a súlyosan sérült kislánya történetét, aki nem élhette meg a felnőttkort. Éva a saját történetét mondja el ebben a regényben, mely rövid terjedelme ellenére nagyon megrázó, még az álmaimba is behatolt. Ez a könyv sokat taníthat nekünk arról, hogy hogyan lehet túlélni, ha az ember gyermeke betegen látja meg a napvilágot, hogyan közelíthetünk és beszélhetünk a sérült emberekről, hogy ne bántsunk meg senkit, hogyan lehet elviselni az abortuszt, hogy milyen nehéz és küzdelmes kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, és hogy mennyire küzdelmes lehet egy nő élete ezen az egyáltalán nem igazságos világon. A regény egyszerre megdöbbent, megríkat és érzékenyít, szerintem mindenkinek érdemes lenne olvasnia.

Toni Morrison: Nagyonkék

Az ajánló végére hagytam a legmegrázóbb, legbrutálisabb regényt, amit valaha olvastam. Ebben a listában pedig nem könnyű kiérdemelni ezt a címet. A Nagyonkék egy tizenegy éves afroamerikai kislány történetét beszéli el, aki borzasztó szeretethiánnyal küzd. A kislány azt gondolja, hogy ha neki is kék szeme lenne, akkor őt is lehetne szeretni, és nem kellene megküzdenie a mardosó magánnyal, a félelemmel és a fájdalommal. Na és az apjával, aki olyan dolgokat művel, ami nemcsak megbocsáthatatlan, de felfoghatatlan is. Emellett pedig más nehéz sorsú szereplőket is megismerünk, akik számára tényleg nagyon hehezek a mindennapok. A regényt már sok évvel ezelőtt olvastam, de még mindig nagyon élénken él bennem az emléke, ennek ellenére talán már nekem is újra kellene olvasnom. Olvassátok ti is!

A listát a végtelenségig folytathatnám, de itt befejezem, és arra biztatlak benneteket, hogy olvassatok ezek közül a regények közül. Ugyanakkor kedvcsinálónak itt hagyok még néhány képet olyan regényekről, amik szintén a részét képezhetnék ennek a listának (ezek egy részét még én sem olvastam, de mind várólistás):