Értékelés

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Forrás: moly.hu

Fülszöveg:

Aztán elindultam egyedül. Bekötöttem a fejemet, és elmentem a kommandaturára. Ott már nagyon sokan ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt. „Átmentek rajta az oroszok” – mondta az anyja. – Nem érettem meg. – „Biciklivel?” – kérdeztem. Az asszony dühös lett: „Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nőkkel?”
Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nőnek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lőttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét.
Egyszerre föltárult az az iszonyat, ami körülöttünk van.

Polcz Alaine nevét sokan csak onnan ismerik, hogy ő volt Mészőly Miklós felesége, azt azonban kevesebben tudják, hogy rengeteg – a férje könyveivel vetekedő – szépirodalmi mű is fűződik a nevéhez, sőt, maga Mészöly is sokat köszönhetett a nőnek. Az egyik legjobb, ugyanakkor legmegrázóbb könyve az önéletrajzi ihletettségű Asszony a fronton, mely akár történelmi regényként is megállná a  helyét. Nehéz valami okosat írni egy ilyen megrendítő könyvről, mint az Asszony a fronton, hiszen egyetlen szóban is ki tudom fejezni az érzéseimet: elképesztő – a jó és a rossz értelemben is. De megpróbálok azért ennél mélyebbre ásni, amiben segített, hogy már nem most olvastam először a regényt, és így tudok egy kis távolságot tartani vele szemben.

“Rájöttem, tökéletesen mindegy, hogy az oroszok elhurcoltak, hogy János nem szeret, hogy megcsalt, hogy keveset éltem, hogy nem lehetek orvos. Tökéletesen mindegy, nem fontosak az élet dolgai.”

Polcz_Alaine.jpg
Polcz Alaine / Forrás: Wikipédia

Emlékszem, amikor először vettem a kezembe az Asszony a frontont, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, és ahogy elkezdtem olvasni, teljesen beszippantott a történet, le sem tudtam tenni a regényt a befejezésig. Ugyanis mindaz, amit ebben a könyvben leír Polcz Alaine, iszonyatos: a szerzőnő menekülése közben a fronton ragad a második világháború alatt, ahol nemcsak az éhezésnek, a piszoknak és a hidegnek, hanem az orosz katonák folytonos szexuális erőszakjának is áldozatul esik. Mindezt a szerzőnő összekapcsolja első házasságával, mely szintén nagy megpróbáltatások elé állította.

A történet nagyon lebilincselő olvasmány, mert végig izgalmas és szívszorító, egymás után történnek a borzalmasabbnál borzalmasabb dolgok a főszereplővel, aki valójában még csak egy naiv kislány, akinek ilyen borzalmas felnőtté válás jut – a könyv végére ugyanis felnőtt nővé érik, viszont egy olyan felnőtté, aki csak szörnyűséget tapasztalt fiatal élete során, és a jó csak ritka pillanatokban jelenik meg az életében.

“A háború nem könnyű. A házasság sem. Megpróbálom elmondani neked, hogyan volt, mert egyszer már el kell mondanom.”

Nagyon súlyos döntés, hogy Polcz Alaine a háborúban átélteket a házassága történetével kapcsolja össze, már a könyv – fentebb idézett – legelső mondatában, ugyanis ezzel kimondatlanul arra utal, hogy a férjével való kapcsolata is olyan szörnyűséges volt, minta háború. Polcz Alaine ugyanis hideg férjétől nem kap olyan szeretetet, amire mindennél jobban vágyna, ezért a benne lakozó szeretet más utakat keres: így kerül bensőséges kapcsolatba például János édesanyjával, és más emberekkel is a fronton. Nagyon érdekes az is, amit ez a könyv a szexualitásról, vagyis inkább a szexuális erőszakról mond – Polcz Alaine ugyanis nagyon határozottan el tudja különíteni azt az erőszakot, amit  a férje tesz rajta (nemcsak testi, hanem pszichés értelemben is), és azt, amit az orosz katonák.

Miközben az olvasó a könyv lapjain szembesül ezekkel a borzalmakkal, az elbeszélő nagyrészt tárgyilagos, nem sajnáltatja magát – pedig lenne miért -, nem mereng el a fájdalmán, és gyakran le sem akarja írni a szenvedését, mert úgyis tudja, hogy az olvasó nem tudná azt teljesen átérezni. Ehelyett tényszerűen meséli el a történetét – amitől az egész még hatásosabbá és megdöbbentőbbé válik.

Képtalálat a következőre: „polcz alaine”
Forrás: Wikipédia

Polcz Alaine regénye egyfajta fejlődésregény, mely valamilyen szinten magyarázatot ad arra, hogy miért lett később az, akivé vált: miért szentelte az életét haldokló gyerekeknek, és miért nem sikerült igazi, boldog párkapcsolatot kialakítania később sem. Ez a könyv ugyanakkor egy olyan történet felvállalása, melyet korábban nem tudott, és nem is szabadott elmondania – gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor az anyja kioktatja a front szörnyűségeiből visszatérő Alaine-t, hogy ilyesmit nem mondhat. Ez a történet tehát egy elbeszélhetetlen eseménysor elbeszélése – ennek megfelelően pedig igazán bensőséges.

“– Mondták, hogy az oroszok erőszakoskodtak a nőkkel. – Nálatok is? – kérdezte anyám. – Igen – mondtam –, nálunk is. – De téged nem vittek el? – kérdezte anyám. – De igen, mindenkit – mondtam, és ettem tovább. Anyám kicsit rám nézett, és azt mondta csodálkozva: de miért hagytad magad?
– Mert ütöttek – mondtam, és ettem tovább. Az egész kérdést nem éreztem sem fontosnak, sem érdekesnek. […]
Anyám vacsora után félrehívott, és azt mondta: kislányom, ilyen csúnya vicceket ne csinálj, még elhiszik!
Ránéztem: anyukám, ez igaz! – Anyám sírni kezdett és megölelt. Akkor azt mondtam: anyukám, mondtam, hogy mindenkit elvittek, hogy minden nőt megerőszakoltak! Azt mondtátok, itt is elvitték a nőket.
Igen, de csak azokat, akik kurvák. És te nem vagy olyan – mondta anyám. Aztán rám borult és könyörgött: kislányom, mondd, hogy nem igaz! – Jó – mondtam –, nem igaz, csak úgy vittek el, betegeket ápolni.”

Ma, a XXI. században szeretjük azt hinni, hogy mostanában már nem történnek ahhoz hasonló dolgok, mint amit a könyv leír, holott az erőszak és a háború ma sem ismeretlen fogalmak. Polcz Alaine története ráadásul nem is régi, mindössze néhány évtizeddel ezelőtt történt, ami még szörnyűbbé teszi számunkra ezt a regényt. Ráadásul sejthetjük, hogy hányan éltek át hasonló dolgokat, akik később nem mertek beszélni a szörnyűségekről, amiken keresztül mentek. Mivel ez a téma ennyire jelentős, és mivel Polcz Alain regénye igazi remekmű, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza az ennyire komoly témáktól.

Értékelés:

Rating: 5 out of 5.

Bár általában nem hallgatok hangoskönyveket, de ennek a regénynek a hangoskönyv-változata nagyon különleges, ugyanis maga a szerző olvassa fel a regényt. Ez a hangoskönyv ráadásul elérhető a Youtube-on, ajánlom mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: