Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Fülszöveg:

Az ​erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!
Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin.

„Tanulságos, mély empátiával megírt könyv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemszögből lássuk az erdőt. Peter Wohlleben könyve az erdőhöz intézett szerelmi vallomás.”
-Literatur Spiegel

---

2022 elején elhatároztam, hogy igyekszem a NIOK havi témáinak megfelelően olvasni, méghozzá lehetőleg úgy, hogy közben a polcomon lévő olvasatlan kötetek számát is csökkentem. Eddig szerencsére sikerült is tartanom magam ehhez, januárban Orvos-Tóth Noémi könyvét, az Örökölt sorsot, míg februárban a Skarlát betűt olvastam. A márciusi témához pedig – „egy könyv, amely a környezetvédelemre fókuszál” – Peter Wohlleben ismeretterjesztő könyvét, A fák titkos életét választottam, melyet tavaly év végén szereztem be, és azóta is nagy izgalommal vártam, hogy elolvassam.

Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztam a természettel és a környezetvédelemmel, de inkább az állatok felől közelítve. Peter Wohlleben azonban egy egészen új világba kalauzolt el, könyvében ugyanis a növényekről, pontosabban fákról beszél, melyekről idáig nem tudtam túl sokat. Azt legalábbis nem sejtettem, hogy a fák ennyire sokoldalúak, és ilyen rengeteg dologban hasonlítanak az állatokra, sőt, ránk, emberekre is, és számos dolgot még ma sem értünk velük kapcsolatban. Nem véletlen persze, hogy a fákról máig nem tudunk sokat, hiszen soha nem álltak igazán az emberi érdeklődés középpontjában ezek a növények, melyek egy emberöltő alatt is alig változnak, és nem képesek helyet változtatni sem.

„A diófák a leveleikben tárolt anyagokkal hatékonyan védekeznek a rovarokkal szemben: ha csöndes és nyugalmas helyen szeretnénk padot felállítani, akkor ezt egy diófa koronája alatt tegyük. Itt a legkisebb a valószínűsége annak, hogy összevissza csípnek a szúnyogok.”

Ennek ellenére a fák nagyon összetett lények: természetes környezetükben, az erdőkben akár többszáz évig is képesek várakozni arra, hogy átvehessék egy felnőtt fa helyét, és a legtöbb fafaj elképesztő módon tud alkalmazkodni a környezetéhez, és ki tudja használni azt, amit a természet ad. Tudjuk például, hogy a fák a gombákkal működnek együtt bizonyos tápanyagok beszerzéséért, de azt gondoltátok volna, hogy egyes fák képesek olyan vegyületeket termelni, melyek rossz ízűvé teszik a leveleket a növényevők számára?

Bér eddig is szerettem erdőben kirándulni, elkápráztatott, hogy mennyire összehangolt közösségek is ezek, és hogy az egy fajtába tartozó fák milyen szoros együttműködésre képesek akkor, ha az ember nem sérti meg a gyökereiket, és nem vágja vissza az ágaikat. A fák ugyanis a természetben egymásra támaszkodnak szó szerint és átvitt értelemben is: gyökereik révén képesek segíteni egymást, és a beteg egyedeket is támogatják a felépülésben úgy, hogy tápanyagokat juttatnak nekik. Emellett a veszélyre is képesek figyelmeztetni a többieket, például illatok, vagy elektromos jelek segítségével.

„Lassan már négy évtizede ismert az a tény, amelyre a kutatók az afrikai szavannákon lettek figyelmesek. A zsiráfok megrágják az ernyőakáciákat, ami persze a növényeknek egyáltalán nem tetszik. Hogy megszabaduljanak a nagytestű növényevőktől, néhány perc alatt méreganyagokat raktároznak el leveleikben. A zsiráfok is tudják ezt, és nyomban odébbállnak a következő fákhoz.”

A látszólag védtelen fák tehát nagyon ügyesen kifejlesztették saját védelmi rendszerüket, és biztosították a faj fenntartását. A bükkök például úgy, hogy ideális körülmények között minden más fafajtán túlnőnek, és elzárják előlük a fényt. Ezzel szemben a tölgyek remekül bírják a szélsőségesebb körülményeket is, és akár egymaguk is életben maradnak, távol a társaik nyújtotta biztonságtól. Más fajok hosszasan bírják víz nélkül, vagy épp ahhoz alkalmazkodtak, hogy a mocsarakban is életben maradjanak. Sőt, a fák valamilyen módon emlékezni is képesek: ha egy nehezebb évben nagyon kevés vízhez jutnak, a következő évben takarékosabbak lesznek.

A fák elképesztő és csodálatos élete mellett Wohlleben felhívta a figyelmet a fákat fenyegető veszélyekre is. Bár ezek a növények képesek szinte bárminek ellenállni, és akár a szélsőséges éghajlati változásokat is túlélik, minderre csak akkor képesek, ha őserdőkben, a saját természetes közösségükben élhetnek. Az ültetett és karbantartott erdők ugyanis egészségesnek tűnhetnek, de a gyors növekedés miatt kevéssé ellenállóak, az ültetés során pedig a gyökereik is megsérültek, így nem tudnak megfelelően együttműködni sem. A városi fák pedig különösen szenvednek, hiszen nemcsak fajtársaiktól vannak elvágva, de a letaposott, tömör földben a gyökereik megfulladnak, és nem tudnak megfelelően terjeszkedni. Ez pedig azért is baj, mert a fák éreznek: fáj nekik, ha megsebesülnek, és igyekeznek gyógyulni, mielőtt még a gombák és baktériumok megtámadják a belső, érzékeny szöveteiket.

„Ha ismerjük a növényvilág képességeit, ha elfogadjuk, hogy van érzelmi életük, és elismerjük szükségleteiket, akkor lépésről lépésre meg kell változnia a növényekkel való bánásmódunknak is.”

Ezeket az információkat mind A fák titkos életéből szereztem, de ennél jóval többről szól ez a kötet, és elképesztően sok izgalmas dolgot tudtam meg a segítségével a fák életéről. Egy olyan izgalmas világot fedett fel előttem Peter Wohlleben, melynek eddig a létezéséről sem tudtam, de most, hogy már ismerem, elképeszt a változatossága és különlegessége. Éppen ezért ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeret a természet csodáiról olvasni, és aki kíváncsi rá, hogy hogyan is élnek a fák.

Értékelés: