Értékelés

Margaret Atwood: Macskaszem

Fülszöveg:

Elaine Risley, az ellentmondásos megítélésű festőnő saját életmű-kiállítására tér vissza fiatalsága színhelyére, Torontóba. A városba érve megrohanják az emlékek, eszébe jutnak gyerekkori játszótársai, akikkel együtt fedezték fel a barátság titokzatos világát, megismerve a vágyakozást, a kegyetlenséget és az árulást. Elaine-nek szembe kell néznie múltjával, és művészként és nőként is számot kell vetnie önmagával. Ám ehhez legelőször is meg kell szabadulnia az őt kísértő emlékektől…
A Macskaszem a kanadai író pályájának egyik mérföldköve, melyet 1989-ben Booker-díjra is jelöltek. Most először olvasható magyarul.

A Jelenkor Kiadónak köszönhetően 2020-ban újabb Atwood-regényt vehetünk kézbe magyar nyelven. A Macskaszemet, amely egy festőnő múltjáról és jelenéről szól, ezúttal nyolc bloggerünk véleményezi, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Margaret Atwood mostanra a kedvenc írómmá lépett elő, már elég sok könyvét olvastam, és mindig örülök, amikor új regény jelenik meg magyarul a szerző tollából. Talán egyedül csak az első regénye, Az ehető nő nem nyerte el a tetszésem maradéktalanul, de most megjelent története, a Macskaszem már egy jóval kiforrottabb alkotása az írónőnek, melyben megjelenik az a különleges hang, mely Margaret Atwood sajátja. És bár ez a történet szerintem most nem lett annyira fordulatos és meglepő, mint A vak bérgyilkos (erről itt olvashatsz) vagy az Alias Grace (erről pedig itt) – a személyes kedvenceim -, mégis egy igazán mély, megkapó és magával ragadó történetet vehettem a kezembe.

“A következő kirakatban morcos próbababák állnak, előretolt csípővel, kifacsart vállakkal, amitől úgy néznek ki, mint megannyi púpos baltás gyilkos. Nyilván ez most a divat: a mogorva agresszió.”

Általában nem szoktam utánanézni az olvasás előtt a könyveknek, de a Macskaszemről olyan sok kritikát és cikket láttam, hogy kénytelen voltam rápillantani néhány írásra, melyek általában azt emelték ki, hogy a Macskaszem egy toxikus barátság története, és ez alapján nem pontosan arra számítottam, mint amit kaptam végül. A könyv ugyanis sokkal komplexebb ennél, és bár középpontjában egy különös barátság áll, Atwood nem áll meg annál, hogy bemutatja a gyerekek között verbális bántalmazást, ehelyett gyakorlatilag egy egész életet elmesél a majdnem 700 oldalas regényben. Elaine-t szinte a születése pillanatában ismerhetjük meg, és nyomon követhetjük, hogy hogyan változik, miként alakul ki a jelleme, és hogyan válik azzá a személlyé, akit a történet jelenkori szálában láthatunk. Elaine személyiségfejlődésének természetesen sarkalatos pontja az az általános iskolai barátság, melyben erősen elnyomott szerep jut a lánynak, Cordelia és barátai ugyanis folyamatosan rombolják az önbizalmát a kislánynak.

Számomra ez a nagyjából 200 oldal volt a legizgalmasabb a történetben, hiszen ritkán figyelhetünk meg ennyire pontosan és közelről egy efféle bántalmazó barátságot, és szerintem még nem is olvastam olyan könyvet, mely képes ennyire jól hozni a gyerekek gondolatait és érzéseit. Emellett annak is nagyon örültem, hogy Cordelia és Elaine barátságát tovább követhetjük, és bár a két lány, majd nő újra és újra eltávolodik egymástól, azért időről időre visszatérnek a másikhoz, csak épp az változik folyamatosan, hogy kinek a kezében van a gyeplő, azaz ki van épp kiszolgáltatva a másiknak. Ez a folyamatos hullámzás, a dinamika, mely a kapcsolatot jellemezte a történet során, iszonyatos erőt adott a regénynek, és a maga nemében páratlanná tette ezt a könyvet.

“Átmeneti vagyok – vannak napok, amikor megviselt harmincöt évesnek nézek ki, máskor pedig fitt ötvenesnek. Olyan sok múlik a világításon, és azon, mennyire hunyorít az ember.”

Érdekes, hogy a Macskaszem még a többi Atwood-regényhez képest is rengeteg szimbólummal, jelképpel dolgozik, és ahogy egy élet során újra és újra előtűnnek a tárgyak és motívumok, úgy rakódik rájuk egyre több réteg, míg végül ezek a szimbólumok Elaine idős kori festményein kerülnek nyugvópontra. Hasonlóan érdekesnek találtam a könyv időkezelését is, mert bár nagyrészt kronologikusan ismerjük meg a történetet – csak néha ugrunk a jelenkori eseményekhez -, mégis úgy gondol Elaine az élete eseményeire, mint egymásra rakódó rétegekre, üveglapokra, melyen keresztül visszatekinthetünk a múltra, mégis folyamatosan változik a kép, amelyet látunk.

A Macskaszem tehát egy nagyon érdekes szépirodalmi alkotás, ugyanakkor – ahogy a hosszú regények olyan gyakran – nem volt mindig egyformán izgalmas a cselekmény, és emiatt itt-ott kicsit nehezen haladtam a könyvvel. Ugyanakkor Atwood stílusa, a részletessége, és a kidolgozott, igényes nyelvezet sokat segített benne, hogy könnyen átlendüljek ezeken a részeken, amíg nem válik újra izgalmassá a történet. Bár ebben a regényben most nem voltak óriási fordulatok, meglepetések vagy forradalmi játékok a nyelvvel, azért Margaret Atwood most is hozta a tőle megszokott színvonalat, és egy különösen erős jellemrajzzal rendelkező, lassú folyású történetet tárt a szemünk elé.

Értékelés:

Rating: 4.5 out of 5.

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megvásárolhatod!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Margaret Atwoodtól sok regényt olvashattunk már magyar nyelven. Ezúttal elrejtettük a könyvei címét a bejegyzéseinkben. A feladatod az, hogy minden bloggerünknél keresd meg az adott könyv címét, és írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 09. Nem félünk a könyvektől
12. 11. Flora the Sweaterist
12. 13. A Szofisztikált Macska
12. 15. Booktastic Boglinc
12. 17. Readinspo
12. 19. Utószó
12. 21. Könyv és más

A könyv adatai:

Kiadó: Jelenkor
Megjelenés: 2020
Fordító: Csonka Ágnes
Oldalszám: 668 oldal

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: