Értékelés

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Fülszöveg:

A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.


A 17. Mini-könyvklub novemberi olvasmánya volt a Penumbra úr nonstop könyvesboltja, mely már a címmel és a borítóval megnyert magának, ezért már legalább egy hónapja beszereztem a kötetet. Külsőre tényleg nagyon impozáns könyvről beszélünk, még a belső, kemény borító is nagyon szép lett, de ami a leginkább felkeltette a figyelmemet, az az, hogy úgy tűnt, a történt minden könyvmoly álma: egy különleges könyvesbolt és egy titkos könyves szekta – ki ne akarna erről olvasni?

A történet tényleg elég erősen kezdett: Clay, a munkanélküli webdizájner egy régi, furcsa könyvesboltba vetődik, ahová aztán elég gyorsan fel is veszik – éjszakai műszakba. Így kerül főhősünk Penumbra úr boltjába, mely egy nagyon hangulatos hely, és már első pillantásra látszódik, hogy különös dolgok folynak itt. Bár Claynek Penumbra úr utasításai alapján nem szabad még csak bele sem néznie a rejtélyes könyvekbe, hamarosan mégis elkezd kutakodni, és az informatika segítségével megpróbálja felfejteni a főnöke és a többi idős látogató titkait. Eddig nagyon izgalmas, és ami fontosabb, hangulatos a regény, Clay nyomozgat, miközben az ő életében is sok minden történik, és lassan kirajzolódik előttünk, hogy mi is lehet ez a titokzatos csoport.

Egy rejtvény és egy jól megfogott hangulat azonban nem bír el a hátán egy egész regényt, és erre hamarosan én is rádöbbentem, ugyanis a könyv nagyjából egyharmadánál már untam a cselekményt. A dolgon tudtak volna javítani a karakterek, de igazából nem voltak túlzottan kidolgozottak, míg a főszereplőnk érzéseiről sem tudunk meg semmit, pedig igencsak komoly traumákon kellett átmennie, mégis csak azt látjuk, hogy milyen izgatott a rejtvény egy-egy újabb állomása előtt. Még Kat alakja is izgalmas lehetett volna, aki egy optimista, életvidám, de rettentően okos lány, aki sajnos időről időre eltűnt a képből, és néhány főbb gondolatán kívül nem nagyon ismertük meg. Talán Penumbra úr mutatja a legtöbb érzelmet és esendőséget a regényben, ezért örültem volna, ha még egy kicsit többet is kapunk belőle.

“Penumbra úr nonstop könyvesboltja nem azért tart nyitva a nap huszonnégy órájában, mert nem győzi kiszolgálni a vásárlókat. Igazság szerint olyan kevés a vevő, hogy néha éjjeliőrnek érzem inkább magam, mint elárusítónak.”

A kötet vége azért tartogatott még egy kis izgalmat, nyilván kaptunk válaszokat a történet által felvetett kérdésekre, a befejezés pedig szerintem nagyon szépre és szívmelengetőre sikerült, ami kimondottan jól esett így karácsony közeledtével, de egyébként is szeretem, ha jól lekerekítik a történetek lezárását. Egy kicsit zavart ugyan, hogy a befejezésnél didaktikus módon a szánkba rágták a könyv mondanivalóját – én egyébként sok más dolgot is leszűrtem a történetből -, viszont az utolsó mondatok adtak egy kis ívet a könyvnek, így aztán elégedetten csuktam be a regényt. A másik dolog, ami még nagyon tetszett, az a popkulturális – és technikai – utalások természetes használata, mely természetessé tette a szereplők beszédét, és sokszor megmosolyogtatott.

“– Mindig úgy képzeltem el, hogy a halhatatlanságot majd pici robotok hozzák el, amik kijavítanak dolgokat az agyunkban – mondja. – Nem számoltam a könyvekkel.”

Összességében tehát egy nagyon hangulatos mű a Penumbra úr nonstop könyvesboltja, mely egyrészt egy könyvmoly álmát testesíti meg, hiszen nagyon fontos szerepet kapnak benne a kötetek, ugyanakkor a kivitelezés nem sikerült tökéletesre, aminek talán az lehetett az oka, hogy ebben a történetben ilyen formában talán csak egy kisregényre való izgalom volt. Ennek ellenére nemcsak a gyönyörű kivitelezés, hanem a tartalom miatt is érdemes feltennünk a polcunkra, elképesztő izgalmakra azonban ne számítsunk, mert sokszor nincs igazi tétje a kalandoknak, így azok nem is sodornak magukkal mindenhol.

Értékelés:

Rating: 3.5 out of 5.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: