Értékelés

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Fülszöveg:

1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.
Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni. Megmaradhat egy ilyen kapcsolat eredendő tisztaságában, vagy végül maga alá gyűri a történelem?
Várkonyi Zsuzsa megejtő szépségű regénye első megjelenése óta töretlenül népszerű az olvasók körében, filmadaptációja, a 2019-es Akik maradtak pedig világszerte kivívta a kritikusok elismerését.

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve először 2004-ben jelent meg. Ez a regény az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek, melyet Tóth Barnabás rendezett. Magyarország ezt az alkotást nevezte a 2020-as Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában,  és felkerült a legjobb 10 filmet tartalmazó rövidített listára. A történet két, traumát átélt, holokauszt-túlélő barátságát, lelki egymásra találásának szépségeit és nehézségeit meséli el. Kövesd végig a Blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyikét!

Már a fülszöveg elolvasásakor éreztem, hogy F. Várkonyi Zsuzsa regénye egy igazán hangulatos, szívhez szóló történet lesz. A regény már 2004-ben is megjelent, de valamiért nem hallottam róla egészen az új kiadás megjelenéséig, pedig biztosan elolvastam volna korábban is. Ez persze nem baj, mert így legalább az új, gyönyörű borítóval került a regény a könyvespolcomra, és foglalta el a megérdemelt helyét. A Férfiidők lányregénye ugyanis az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmányává vált – ebben már most, márciusban egészen biztos vagyok. Többször is eszembe jutott a regény kapcsán John Williamstől a Stoner, mely hasonló benyomást tett rám néhány évvel ezelőtt, de a Férfiidők lányregénye talán még nála is jobban tetszett.

“Azelőtt úgy gondoltam, ha valaki gyerek is, meg nő is egy személyben, ennél nagyobb túlerő egy férfira nem zúdulhat! De mondhatom, hogy Süni ezzel még soha nem élt vissza. És olyan rengeteg kis puhaságot nyújt, amit egy fiúgyerek nem tud. Pedig hát azért lett Süni, mert kezdetben erre a zoológiai kategóriára emlékeztetett. Ma már biztos más nevet adnék neki.”

Most, hogy gyorsan felmagasztaltam a regényt, rá is térek, hogy pontosan mi is fogott meg a könyvben. A regény nagyon lassú folyású történettel rendelkezik, nem a különösen izgalmas részek a fontosak benne, bár abból is volt néhány. A történet ugyanis a második világháború után játszódik, és főszereplője egy zsidó orvos és egy szintén zsidó kislány, akik minden szerettüket elvesztették a háború alatt. Süni, azaz Klára még mindig várja a háború alatt elhurcolt szüleit, és a nagy fájdalomtól mintha felnőni sem akarna. Ekkor kerül képbe Aladár, az orvos, aki valahogy képes lesz a lány bizalmába férkőzni. Talán épp azért, mert pontosan tudja, hogy min megy keresztül a lány. Így kezdődik Aldó és Süni megható története.

A regény első fele lényegében arról szól, hogy hogyan bontakozik ki ez a kivételes kapcsolat a főszereplők között. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is történik kettejük között, hol apa-lánya kapcsolatnak tűnik a viszonyuk, hol inkább egy szerelmi kapcsolatra hajaz. Ugyanakkor nem tudjuk elítélni ezt a két embert. Ahogy egyre inkább megnyílik a másik előtt Aldó és Süni, úgy tudunk meg egyre többet mindkettejük fájdalmas múltjáról, de a gyakran torokszorító részeket mindig egy kis gyógyulás követi. Aztán ezt az egészet felborítja a kommunizmus, a félelem attól, hogy valami rosszat mondanak, és Aldót is elviszik. Ez a rész szintén nagyon fájdalmasra és meghatóra sikerült, és itt már igazán érezhetjük a főszereplők közötti erős kapcsolatot és egymásra utaltságot.

A regény vége néhány évvel később játszódik, és ezt a részt egy kicsit gyengébbnek éreztem, valahogy kevesebb jutott a torokszorító és a gyönyörű pillanatokból, melyek végigkísérik a regény nagy részét. A könyv végén mégsem tudtam visszafojtani a könnyeimet, így összességében nem lehet a panaszom a történetre. A két főszereplő is nagyon közel került hozzám: igazán közelről ismerjük meg mindkettőjüket, és a legmélyebb fájdalmukba is belelátunk, ahogy abba is, hogyan próbálnak felállni egy elképzelhetetlenül nagy traumából a szeretet segítségével. Érdekes végigkövetni Aldó vívódásait, aki pontosan látja, hogy mennyire jó hatással vannak egymásra a kislánnyal, mégis folyamatosan attól fél, hogy az emberek – vagy akár ő maga is – többet látnak a kapcsolatukba egy egyszerű apa-lánya viszonynál.

“– A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő!”

A Férfiidők lányregénye tehát egyaránt tartalmaz etikai és pszichológiai dilemmákat, és mindemellett tűpontos korrajzot ad egy olyan időszakról, melyben szinte lehetetlen volt embernek maradni. A regény sok mellékszereplőt is bemutat, akik mind hozzáteszik a maguk történetét a végeredményhez: más-más túlélési stratégiákat választanak, de mindegyikük karaktere megmutat valamit az adott korról vagy az emberi természetről. A kedvenc mellékszereplőm Olga volt, akiről csak lassan derül ki, hogy mekkora szeretetet érez – főként Klára iránt -, amit nem tud kifejezni. Rengeteg apró momentumát, szép vagy fájó pillanatát lehetne még kiemelni ennek a könyvnek, de én itt most lezárom az értékelésemet, és inkább azt tanácsolom, hogy olvassátok el a regényt. Nem is tudom, hogy olvastam-e már olyan könyvet, ami ennyire szépen bemutatja igazi, feltétel nélküli szeretetet. 

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

A regényből készült film előzetese, nagyon jól visszaadja a regény hangulatát is:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megvásárolhatod.

NYEREMÉNYJÁTÉK

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek. A mostani játékunk során olyan filmekből láthattok képeket, amelyeket  magyar/magyar származású írók könyvei ihlettek. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflocopter doboz megfelelő sorába annak a könyvnek a címét és íróját, amihez köthető az adott film. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

03.16. Csak olvass! 
03.18. Utószó
03.20. Flora the Sweaterist
03.22. Könyvvilág
03.24. A Szofisztikált Macska
03.26. Spirit Bliss Sárga könyves út

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: