Értékelés

Martha Wells: Mesterséges sors

Forrás: moly.hu

Fülszöveg:

AZ ÖLDÖKLŐ-NAPLÓK HUGO-, LOCUS-, NEBULA- ÉS ALEX-DÍJAS TÖRTÉNETE FOLYTATÓDIK!

Mindenki kedvenc BiztEgysége tovább fürkészi nem éppen fényes múltját – ahol jónéhány ember veszítette miatta életét. Ezért is nevezte el magát Öldöklőnek. Mivel a mészárlással kapcsolatos emlékeit a cég törölte, úgy dönt, utánajár, mi is történhetett valójában.
A véletlen siet a segítségére KÖX, egy kutatóhajó rendkívül gyakorlatias mesterséges intelligenciája személyében, amivel kényszerű szövetséget köt, és útnak indul a bányakomplexum felé, ahol annak idején véghezvitte rejtélyes ámokfutását.
De egyáltalán nem biztos, hogy mesterséges elméje fel van készülve arra, amit a sors tartogat számára…

Ismét egy folytatásról hoztam értékelést, méghozzá egy olyan (kis)regény második részéről, ami minden fontos nemzetközi díjat elnyert a sci-fi kategóriában, ez pedig Martha Wells: Mesterséges sors című írása. Az első része (a Kritikus rendszerhiba, melyről itt olvashattok) is hasonlóan elismert volt, azonban sajnos a hazai közönségnél nem aratott maradéktalan sikert a könyv, így egy kicsit féltem, hogy nem adják majd ki a folytatásokat. Így aztán nagyon örültem, amikor a Fumax bejelentette, hogy a Könyvfesztiválon megjelenik a második rész, és a további részek kiadására is ígéretet tettek. Mostanra jutottam odáig, hogy elolvassam a regényt, de szerencsére nem okozott csalódást.

Képtalálat a következőre: „martha wells”
Martha Wells / Forrás: Wikipédia

Mostanában jobbnál jobb könyvekkel találkoztam, ami nagy szerencse, hiszen csak kevés időm jutott az utóbbi időben az olvasásra. Ilyen volt a Mesterséges sors is, mely nem hiába nyert el egy rakás díjat: az előző részhez hasonlóan nagyon humoros, ugyanakkor szívmelengető történetet kaptunk. Öldöklő, akitől az előző könyv végén elég érdekes szituációban kellett elbúcsúznunk, a könyv elején épp menekül, és igyekszik minél inkább beolvadni az emberek közé – ő ugyanis egy BiztEgység, vagyis egy olyan robot, amit kifejezetten az emberek védelmére hoztak létre. Öldöklő azonban feltörte a saját vezérmodulját, így öntudatára ébredt, de ahelyett, hogy kipusztítaná az emberiséget, inkább igyekszik megtalálni önmagát.

Ebben a részben Öldöklő annak igyekszik utána járni, hogy egy korábbi küldetésében miért végzett a megbízóival. Ehhez két dologra van szüksége: egy fuvarra, és egy álcára, hogy bejuthasson a bolygóra, ahol a mészárlás történt. A regénynek nem a nagy, izgalmas fordulatok adják az erősségét, sokkal inkább az a fanyar humor, ami Öldöklőből árad, és ehhez járul hozzá az új barátja, KÖX, aki szintén sajátos (robot)módon látja a világot. A kettejük beszélgetései így mindig érdekesek és megmosolyogtatóak, a szerző emellett pedig igazán jól építette fel a kapcsolatukat, mely a kezdeti ellenségeskedéstől egy igazi, mély barátságig tartott. A regényt ez a két figura vitte a hátán, a többi szereplő nem igazán volt fontos vagy érdekes, de egy kisregényben nem is várható el, hogy minden mellékszál teljesen ki legyen dolgozva. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy Öldöklő megbízói mind nők, akik elég kemény helyzetekbe keverednek, és a legkevésbé sem ijednek meg a saját árnyékuktól, ami mindenképp az én szememben újabb jó pontot jelent a  regénynek.

“A fiatal emberek hajlamosak megfontolás nélkül cselekedni – mondta. – A trükk az, hogy maradjanak annyi ideig életben, amíg idősebb emberek nem lesznek.”

Az első rész kapcsán is ezt gondoltam, de most ismét el kell mondanom, hogy a regény legfőbb erősségének azt a kicsavart szituációt gondolom, hogy épp egy gyilokdroidon keresztül szembesülhetünk a saját érzéseinkkel, olyan helyzetekkel és döntési szituációkkal, amikhez hasonlókkal minden embernek meg kell küzdenie. Mert a regényben nem azok a legfontosabb kérdések, hogy Öldöklő milyen fegyvert használjon, vagy hogyan járjon túl a támadói eszén, hanem sokkal fontosabbak azok a nagyon emberi dilemmák, mint hogy kiben bízhatunk, és meddig mehetünk el a céljaink érdekében. Öldöklő pedig olyan remek narrátor, aki mindezt szórakoztató, szarkasztikus és nagyon élvezhető formában adja át az olvasónak.

“Elővettem a legjobb semleges arckifejezésemet, azt, amelyiket akkor használtam, amikor a szokottnál nagyobb letöltési tevékenységet érzékeltek, és a telepítési központ felügyelője az emberi technikusokat okolta érte.”

Az első részből sokan hiányolták – egy kicsit én is – a részletesebb világépítést, amit azért egy kisregény első részétől talán nem lehet joggal elvárni. Azonban aki emiatt érezte gyengébbnek az előző kötetet, annak mindenképpen ajánlom a Mesterséges sorsot, ugyanis sokkal több szó esik benne arról, hogy hogyan is élnek az emberek – és módosított emberek – ebben a világban, hogyan zajlik a mindennapi élet, ugyanakkor Öldöklőről, és általában a mesterséges intelligenciákról is sok új információt tudhattunk meg.

Képtalálat a következőre: „martha wells”
A teljes sorozat angolul

Nagyon tetszett, hogy a két kötetben Öldöklő teljesen más helyszínen, más kalandokkal kerül szembe, és ezzel párhuzamosan, a világ más-más részeit, mechanizmusait ismerheti meg az olvasó. Remélem, hogy ez a további kötetekben is hasonlóképp folytatódik majd.

A könyvet szinte mindenkinek ajánlanám, akik szeretik a sci-fit vagy a humoros történeteket, illetve bátran ajánlanám azoknak a fiataloknak (különösen fiúknak), akik nem mernek belevágni egy hosszabb könyvbe, de szeretnének valami izgalmasat olvasni. Nem hinném, hogy ezzel a sorozattal mellé lehetne lőni náluk!

Értékelés: 

Rating: 4.5 out of 5.

A regény harmadik és negyedik részét a Fumax egyben szeretné megjelentetni (valószínűleg a nem túl nagy érdeklődés miatt), de konkrét időpont még nincs. Remélem, hogy minél hamarabb olvashatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: