Értékelés

Katharine McGee: Az ezredik emelet

covers_446214
Forrás: moly.hu

Fülszöveg:

2118 ​november, Manhattan. Huszonöt éve terpeszkedik a város közepén a Torony, az ezeremeletes acél- és flexiüveg monstrum. A legmodernebb technikával felszerelt épület város a városban, a végtelen lehetőségek otthona – persze nem mindenki számára. Az alsóbb szintek lakóit több mérföld és egy teljes évszázad választja el a „plafonburzsujok” maximálisan automatizált világától.

Avery Fuller családjával az ezredik emelet egyedüli lakójaként éli irigylésre méltó mindennapjait. Genetikailag tökéletesre formált lábai előtt hever a világ, a sikerre kódolt lány mégis magányos. Legjobb barátnőire is csupán abban hasonlít, hogy mindannyian rejtegetnek valamit. Persze egyszer minden titok kiderül, és ezt Watt Bacradi tudja a legjobban. Az Alsótoronyban lakó fiatal és ügyes hacker abból él, hogy mások titkait árulja jó pénzért. Ahogy körülötte mindenki, ő is a felsőbb szintek világába vágyik – de mit hajlandó megtenni ezért? És meddig megy el akkor, ha saját titkát kell megvédenie?

Avery, Leda, Eris, Rylan, Watt – átlagos tizenévesek, akik korántsem átlagos körülmények között élnek. A szolárlámpák hamis fényében nehéz elfogadni, hogy a szerelem még a Toronyban sem működik gombnyomásra.

Ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen lesz az életünk száz év múlva? Valószínűleg így kezdett hozzá Katharine Mc Gee Az ezredik emelet című könyvéhez, mely 2118-ban játszódik, egy elképesztően magas, ezer emeletes toronyban, melynek legfelső szintjein csak az igazán gazdagok élhetnek, míg az alján nyomorban tengetik mindennapjaikat a kevésbé szerencsés lakók. Bevallom, én első látásra beleszerettem ebbe a regénybe, mind a borítója, mind a fülszövege miatt, így aztán minden dolgomat félretéve belekezdtem Az ezredik emeletbe.

Képtalálat a következőre: „katharine mcgee”
Katharine McGee / Forrás: Twitter

Bár nagyon féltem, hogy egy nyálas, unalmas tinidrámát kapunk, mivel a főszereplők egytől egyig tinédzserek, de ezt már az első oldalon megcáfolta a könyv, ugyanis halállal kezdődik: az egyik szereplő – nem tudjuk, ki – lezuhan a torony tetejéről. Ezután visszaugrunk az időben, és megismerjük a szereplőket: Averyt, az ezredik emelet fényűző lakásának birtokosát, akinek kivételes szépségéről a szülei génmódosítással, már a születése előtt gondoskodtak, ám a lányban csak frusztrációt kelt a különleges szépsége, Ledát, aki épp az elvonóról tér vissza a toronyba, és mindenki elől igyekszik titkolni, hogy mi történt vele, Erist, a gyönyörű fiatal lányt, akinek hirtelen darabokra hullik a családja, Rylant, aki az alsó szintek egyikén próbálja elviselni a számára kijutott sorsot, és Wattot, az informatikus nagyágyút, aki tiltott kvantumszámítógépet rejteget a fejében.

“A csendbe egy sikítás hasított. Egy lány zuhant lefelé, a teste a hűvös hajnali légben sebesen siklott a föld felé.”

Még felsorolni is nehéz volt ennyi karaktert, és úgy gondolom, hogy nem is tett feltétlenül jót a könyvnek, hogy ennyi karaktert mozgat: egyrészt nagyon hosszúra nyúlt a bevezető, mire mindenkit megismertünk, így az izgalmak csak későn kezdődhettek el. Másrészt ennyi különböző szálat nem lehet egyformán izgalmassá tenni, így gyakran voltak holtpontok az egyes történetekben. Az viszont kimondottan segített a könyvön, hogy már az elején tudomást szerzünk valaki haláláról, így végig izgulhatunk a szereplőkért – legalábbis azokért, akik időközben közel kerültek hozzánk.

A sok szál egyetlen előnye az, hogy rengeteg komoly téma villan fel a könyvben, amik azért elgondolkodtatják az olvasót: olyan kérdések merülnek fel, mint hogy meddig lehet elmenni egy kapcsolatban, ha nincsenek érzelmek; hogy képes-e valaki végleg leállni a drogokról; hogy hogyan működik a szülői szeretet; hogy meg lehet-e oldani pénzzel a problémákat; vagy hogy működik-e egy kapcsolat, ha egész más világból származik a két fél.

“Ha hülyére iszod magad, attól nem lesz jobb. Hidd el, én már próbáltam.”

Sok minden van a könyvben, rengeteg esemény és nagyon sok különböző szál, ezért többet nem beszélnék ezekről külön-külön, inkább az összbenyomásomat osztom meg a regényről. Bár a Molyon megkapta a sci-fi címkét a könyv, azok, akik tényleg sci-fire vágynak, ne ezt a művet vegyék a kezükbe, ugyanis a jövő itt inkább csak díszletül szolgál az emberi kapcsolatok bemutatásához, illetve valósággá teszi a metaforát: a gazdagok tényleg, fizikailag is a szegények fölé kerülnek, akik értük dolgoznak, majd este hazatérnek a torony alján lévő, apró lakásokba. Azonban ha egy szórakoztató és izgalmas drámára vágysz, tele intrikával, hazugságokkal és szerelemmel, akkor mindenképpen vágj bele ebbe a könyvbe, biztosan nem fogsz csalódni. Ajánlom még azoknak is, akik szeretik a kissé disztópikus történeteket, az izgalmas, esendő karaktereket, az olykor megmosolyogtató, máskor megríkató sztorikat, és a YA-regényeket.

Értékelés:

Rating: 4.5 out of 5.

exclamation-mark-350199_1280.png

Bár Az ezredik emelet elég jó kritikát kapott itthon is, az Alexandra egyelőre nem tervezi kiadni a folytatást, amit érdemes figyelembe venni, mielőtt elkezditek olvasni a könyvet. Ugyanakkor a regény nem marad lezáratlan, annak ellenére, hogy hagy még kérdéseket a következő részekre is. Én mindenképpen be fogom szerezni az angol nyelvű változatot a további részekből!

Nézd meg, milyen gyönyörű borítókkal adták ki a regényt különböző nyelveken!

A képek forrása a moly.hu.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: