Értékelés

Stephenie Meyer: A Vegyész

covers_409939.jpg

Fülszöveg:

Letehetetlenül ​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.
Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.
Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.
Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.
Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.

Stephenie Meyer neve elsősorban talán az Alkonyat-könyvek kapcsán lehet ismerős az olvasóközönségnek, amik annak ellenére, hogy rengetegen olvasták, mégsem kaptak kimondottan jó kritikát – elsősorban a felnőtt olvasóktól. Az írónőt híressé tevő könyvsorozat után egy egész más stílusú, űrlényes-menekülős könyvvel is előrukkolt, ami A burok címet kapta. Ez ugyan nem léphetett az eladási listákon a Twiligth-könyvek nyomába, de az olvasók jóval elismerőbben nyilatkoztak róla. Meyer legújabb könyvében, A vegyészben ezt a színvonalat kellett hoznia az írónőnek.

Stephenie_Meyer_by_Gage_Skidmore.jpg
Stephenie Meyer / Forrás: Wikipedia

A vegyészben az írónő teljesen maga mögött hagyta a fantasy műfaját, és egészen más utakon indul el, a történet ugyanis egy volt titkosügynök menekülését írja le. A hősnő, akinek folyamatosan változik a neve, – de a legtöbbször talán Alexnek szólítják – már évek óta menekül egy titkos részleg elől, ahol korábban dolgozott, és ami olyannyira titkos, hogy még neve sincs. A történet kezdetén Alex már több éve bujkál sikeresen, azonban átlagosnak korán sem mondható életét egy email fenekestől felfordítja. Alex, aki mindeddig egyedül menekült, most két társat kap maga mellé, akikkel közösen kell túlélniük.

“– Szeretném tudni, hogy mi lehet fontosabb több százezer amerikai állampolgár életénél.
– Ez rettenetesen önzőnek fog tűnni, de a ki- és belégzés szinte minden egyebet ver nálam.”

Miközben a vegyész és újdonsült barátai menekülnek az őket megölők elől, nyomon követhetjük Alex belső vívódását a kis csapatot illetően. A könyvet életszerűvé teszi, hogy egyik szereplő sem tökéletes, mindenkinek van erőssége és gyengesége is, így például Alex és Kevin nagyon ért a túléléshez, hiszen mindketten régóta bujkálásra kényszerülnek, de az emberi kapcsolatok terén nem boldogulnak el túl jól. Danielnél épp fordítva van, mivel eddig egyszerű tanárként élte az életét, nem igazán érti a bujkálás szabályait, de mindent megtenne a szeretteiért, a jó szívének köszönhetően  viszont folyamatosan villámhárítóvá válik a másik két szereplő vitáiban. A szereplők közül talán csak Daniel jelleme nem változik, ugyanis őt kezdettől fogva jólelkűnek és talpig erkölcsösnek ábrázolja a könyv.

“– Furcsa érzés Leander… de ebben a pillanatban szinte kedvellek.
– El fog múlni.
– Igazad van, már alig érzem.”

A könyv legnagyobb erőssége, hogy nagyon szépen bemutatja, hogy hogyan alakul ki a három ember között az összetartás, és hogyan kerülnek a szereplők egyre közelebb egymáshoz. Sajnos azonban a cselekmény tartalmaz sablonos, kiszámítható elemeket is, például már az első találkozásukkor tudjuk, hogy kik között alakul majd a szerelmi szál, és eléggé sejthető, hogy Daniel baklövése a könyv egy pontján nem marad következmények nélkül. Viszont szerencsére volt pár kellemes pillanat is a könyv olvasása közben, amikor igenis meglepődtem a fordulatokon.

Az apróbb hibák ellenére azonban a könyv nagyon is élvezhető volt, ami valószínűleg az írónő stílusának köszönhető. A szereplők vittek magukkal, az események pedig hol nagyon felgyorsultak, hol pedig kicsit lelassultak, de ezek a kevésbé kalandos pillanatok sem voltak unalmasak, ugyanis ilyenkor figyelhettük meg a karakterek jellemfejlődését és vívódásaikat. Egy ilyen pillanatban bontakozott ki a szerelmi szál is, hiszen Meyer jól látta, hogy a menekülés és harc közepette a szereplők nem tudnak a kialakuló érzelmeikkel foglalkozni.

“Mindig is úgy gondoltam, hogy a nők több fájdalmat képesek elviselni, mint az úgynevezett erősebbik nem. A férfiak igazából csak nagyra nőtt kisgyerekek.”

A vegyész tehát annak ellenére, hogy Stephenie Meyertől szokatlan regény, mégis elég jól sikerült darab. Az apróbb hibákat betudhatjuk annak, hogy ez az írónő első regénye, ami eltávolodik a fantasytól és inkább a krimi és a kalandregények világához közelít. A könyv összességében nálam jól szerepelt, hamarosan pedig az is kiderül, hogy hogy alakul a helye az eladási listákon. Mindenesetre érdemes elolvasni, ha másért nem, hát azért, hogy lássuk, milyen egy igazi felnőtteknek szóló Meyer-regény.

Értékelés:

Rating: 4 out of 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: