Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Fülszöveg:

A ​tizenhét éves Alice élete javát édesanyjával együtt az úton tölti, mindig épp csak egy lépéssel a nyomukban loholó rejtélyes balszerencse előtt. Ám amikor Alice nagyanyja, egy éjsötét tündérmesékből álló kultikus könyv visszavonultan élő írónője egyedül hal meg Mogyoróliget nevű birtokán, Alice megtudja, milyen rosszra is fordulhat valójában a sorsa. Az édesanyját elrabolják – egy olyan alak karmai közé kerül, aki állítása szerint a Végvidékről, abból a kegyetlen, természetfeletti világból származik, ahol a nagyanyja történetei játszódnak. Alice egyedül az édesanyja által hátrahagyott üzenetre támaszkodhat: „Tartsd magad távol a Mogyoróligettől!” 
Alice hosszú időn át kerülte a nagymamája megszállott rajongóit. Most mégis kénytelen szövetségre lépni egyikükkel, Ellery Finchcsel, akinek talán jó oka van arra, hogy segítsen neki. Ha vissza szeretné kapni az édesanyját, Alice-nek először el kell jutnia a Mogyoróligetbe, majd abba a világba, ahonnan a nagyanyja történetei erednek – és ahol talán azt is megtudhatja, hol siklott félre az ő saját története.

Régóta vártam már a Mogyoróliget magyar megjelenését, és titkon reménykedtem benne, hogy megtartják az eredeti, gyönyörű borítót. Bár ezt sajnos megváltoztatta a kiadó, a történet fülszövege olyannyira megragadott, hogy muszáj volt megszereznem. Bár nagy lelkesedéssel álltam neki a regénynek, mert az alapötlet nagyon megfogott, a végeredmény mégis hagyott benne néhány kérdést, viszont úgy érzem, hogy összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet.

Nagyon sokféle kritikát olvastam a Mogyoróligetről, volt, aki imádta, és olyanok is bőven akadtak, akik nagyon lehúzták a regényt. Az én véleményem valahol a kettő között van, mert bár látom a történet hibáit, azért tetszett is Melissa Albert könyve. Kezdem is a pozitívumokkal. Először is imádom az olyan regényeket, amelyek valamilyen mitologikus vagy meseszerű világban játszódnak, és ennek a regénynek is ilyen a nagy része. A történet középpontjában ugyanis Alice nagymamájának titokzatos könyve, a Végvidék meséi című könyv áll, amiben azonban nem szokványos mesék vannak, hanem nagyon-nagyon sötét hangulatú, horrorisztikus történetek, amik a legkevésbé sem gyerekeknek szólnak – ezt bizonyítják az őrült rajongók is.

Bár csak két ilyen mese szerepel a regényben szó szerint, rám nagyon nagy hatást tettek ezek a részek, és nagyon örülök, hogy színesítették a regényt. Elsősorban emiatt a két történet miatt nevezhető horrorregénynek az amúgy YA címkét viselő történet. Azonban nemcsak ezeket a rövid részleteket, hanem az egész könyvet áthatotta egy különleges, sötét hangulat, ami izgalmassá tette az amúgy lassan folydogáló regényt, amiben igazából az izgalmasnak szánt jelenetek sem voltak túl pörgősek.

Bár sok helyen azt olvastam, hogy a regény sokszor eléggé sablonos, szerintem voltak kreatív, vagy kifejezetten vicces részek is, és azt is értékeltem, hogy a tipikusnak tűnő szerelmi szálat is megvariálta az írónő. Amit még ki kell emelnem, az a szép megfogalmazás, és az irodalmi utalások, amik nekem kifejezetten tetszettek. Sajnos azonban voltak kevésbé eltalált részei is a könyvnek, így például a karakterek nem tudtak igazán megfogni, valahogy sablonosnak éreztem őket, nem sikerült azonosulnom velük.

„Azt mondják, mindenki a természet és a neveltetés elegye, a valódi énünket a barátok, a harcok, a szülők, az álmok és azok a dolgok formálják, amiket túl fiatalon teszünk meg vagy kihallgatunk, amikor nem kéne, meg a titkok, amiket vagy megőrzünk, vagy képtelenek vagyunk megőrizni, a megbánás, a győzelmek és a csendes büszkeség, az összes összetömörülő törmelék, mindebből lesz az, amit az életünknek nevezünk.”

Sajnos a történetvezetéssel is akadtak gondjaim, ugyanis gyakran összecsapottnak éreztem egyes részeket: túl könnyen megoldódtak a rejtélyek, és így nem igazán hagyta gondolkodni az olvasót az írónő. Sok szereplő pedig csak egy pillanatra bukkant fel, és nem volt igazi jelentősége, csak eltűnt az éterben, és nagyjából így éreztem a regényben felmerülő problémák egy részével kapcsolatban is: hirtelen felvillannak, majd gyorsan meg is oldódnak, és mehetünk tovább. Szívesen megtudtam volna még többet a Végvidékről is, illetve néhány szereplő előéletéről is, de ezt nem tekinthetjük igazi hibának, hiszen a regénynek lesz folytatása is, amit szintén szeretnék majd elolvasni.

A hibái ellenére azonban azt kell mondanom, hogy szerettem a Mogyoróligetet, és teljesen elvarázsolt a különleges légköre, ezért mindenkinek ajánlanám, akik kedvelik a sötét hangulatú meséket és komor történeteket, de nem bánják, hogy a cselekmény inkább lassabban folyik, és nem pörög őrült tempóval.

Értékelés:

Ha érdekel a történet, vess egy pillantást erre a gyönyörű, angol nyelvű trailerre: