Értékelés

Rainbow Rowell: Csak így tovább

Fülszöveg:

Simon ​Snow a legbénább Kiválasztott, akit valaha kiválasztottak.

Ez szobatársa, Baz szerint is így van. És lehet, hogy ő egy kibírhatatlan, törtető vámpír, de úgy tűnik, nem téved. Simon gyakran a varázspálcáját sem tudja működésre bírni, és többször gyújt fel dolgokat, mint ami egészséges. Mestere, a Mágus kerüli és titkolózik előtte, kapcsolata a barátnőjével mintha megfeneklett volna, és ha Baz valóban az esküdt ellensége, vajon miért tölti el aggodalommal, hogy nem jelent meg a tanévkezdésre?

Ráadásul a teljes Mágusvilág életét évek óta fenyegeti egy mágiaevő szörnyeteg, az Alattomos Üresség, aki nem mellesleg egy az egyben úgy néz ki, mint Simon. A prófécia szerint Snow fogja legyőzni a pusztító gonoszt, de hogy miként, az egyelőre mindenki számára rejtély, beleértve magát Simont is.

De ha az ember a világ leghatalmasabb erejű mágusa, akkor a szellemektől, veszélyektől és titkoktól mentes élet szóba se jöhet…

Rainbow Rowell a Fangirlben már bemutatta nekünk Simont és Bazt – most pedig végre elolvashatjuk elsöprő sikerű, varázslattal, szörnyekkel és romantikával teli történetüket!


Rainbow Rowelltől évekkel ezelőtt olvastam el az Eleanor és Park című regényt, mely akkor nagy kedvencem lett, de ahogy teltek az évek, szinte el is feledkeztem az írónőről, pedig a Fangirl című könyve is fent volt a várólistámon. Aztán tavaly berobbant itthon is a Carry on, azaz a Csak így tovább, mely nemcsak egy varázslatokkal teli fantasy, hanem egy Harry Potter fanfiction is. A könyv ráadásul  egy regénybeli regény volt eredetileg, mely a Fangirlben tűnt fel. Rainbow Rowell azonban nem tudta elengedni a karaktereket, akiért a Fangirl főhőse rajongott, így megírta Simon és Baz varázslatos történetét.

A regényt röviden úgy is szokták jellemezni, mint egy olyan Harry Pottert, amiben Harry és Draco összejönnek. Ez a leírás persze sejteti, hogy a Csak így tovább egy LMBTQ történet, ugyanakkor nem teljesen értek egyet ezzel a leírással, mert bár egyértelmű a HP hatása a könyvre, számomra ez a történet nem ugyanazt a hangulatot hozta, mint a Harry Potter, bár gyorsan hozzáteszem, hogy ez szemernyit sem volt le a könyv élvezeti értékéből.

„Fiona kicsörtetett súlyos, fekete Doc Martens bakancsában (micsoda klisé), és kinyitotta az ajtómat.
– Hátsó ülés – közölte. – Az első ülés olyanoknak van fenntartva, akik nem hagyják, hogy elrabolják őket az istenverte numptik.”

A Csak így tovább egy varázslóiskolában játszódik, ahová épp a könyv kezdetén térnek vissza a diákok egy újabb tanévre. Köztük van Simon is, a Mágusvilág kiválasztottja, aki hatalmas erejével még mindig nem tud bánni, így nem kis ijedtséggel szemléli az úgynevezett Alattomos Üresség támadásit. Az Üresség elszívja a mágiát a világ egyes pontjairól, és olyan foltokat hagy maga után, ahol többé nem lehet varázsolni. Az egyetlen pedig, aki egy nap legyőzheti ezt a veszélyes valakit, épp Simon, aki azonban most azzal van elfoglalva, hogy alattomos, gonosz szobatársát, Bazt keresi, aki valamiért nem jelent meg a tanévkezdésre.

Ahogy említettem, a varázslóiskola némiképp hasonlított a Roxforthoz, bár számomra kicsit más hangulata volt, és a mágia is másként működött, viszont Rainbow Rowell az új ötletek mellett jól használta a már bevált dolgokat is, hogy a világ összességében mégis ismerős, komfortos legyen számunkra. Rengeteg humor is volt a könyvben, és szerencsére némi önirónia is, miközben kalandokból és varázslényekből sem volt hiány. Ráadásul sok komolyabb kérdés is felmerült a könyvben, például az, hogy miért nem tanítják a kevésbé erős varázslókat, és hogy valóban szükség van-e kiválasztottakra.

„– Miért mi vagyunk itt, Lucy? Miközben annyi mindenkit visszautasítanak?
– Azért, mert mi vagyunk a legerősebbek. Fontos, hogy megtanuljuk, hogyan használjuk a mágiánkat.
– Tényleg annyira fontos? Ennél nem lenne fontosabb a kevésbé erőseket tanítani? Segíteni nekik, hogy kihozzák a legtöbbet abból, amijük van? Költőket kell olvasni tanítani?”

A két főszereplő, Simon és Baz zseniálisan sikerült: bár talán önmagukban nem lettek volna olyan érdekesek, de együtt remekül tudtak működni, a párbeszédeiket pedig öröm volt olvasni. Bár alapvetően Harryhez és Dracohoz hasonlít a két szereplő, de ezen a párhuzamon gyorsan túl tudtam lépni, mert a két szereplő szép lassan a saját jogán is érdekessé vált. Hozzájuk csatlakozik a csapat harmadik tagja, Penny, aki leginkább Hermionére hasonlít: gyorsan vág az esze, nagyon bátor, és mindig ott van, hogy segítsen Simonnak, aki bizony képes gyorsan bajba keverni magát.

Összességében a Csak így tovább egy nagyon izgalmas, vicces és különleges regény volt, mely számomra igazi komfort olvasmány volt, miközben mégis tudott meglepetéseket okozni. A Harry Potter rajongóinak mindenképp kötelező olvasmány, és mivel a történet jól lezárult a kötet végére, így azoknak is ajánlom, akik nem szeretik a függő végeket. Bár kizártnak tartom, hogy van olyan, aki nem akarja majd folytatni a sorozatot a második kötettel, mely már beszerezhető a Fumax jóvoltából.

Értékelés:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük