Gallant
Értékelés

V. E. Schwab: Gallant

Fülszöveg:

Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?


V. E. Schwab tavaly az Addie LaRue láthatatlan élete nagyon magával ragadott, ezért nagyon vártam, hogy megjelenjen a Gallant, mely a csodaszép borítójával és a különös fülszövegével igazi irodalmi csemegének ígérkezett: egy igazi gótikus regénynek, tele misztikummal, szellemekkel, és néhány horrorisztikus elemmel. Bár a horrortörténeteket nem igazán szeretem, ennek a könyvnek nem tudtam ellenállni, és szerencsére végül tényleg tökéletes választásnak bizonyult.

Az Addie LaRue után a Gallant egy jóval szerényebb terjedelmű, kisebb ívű regény, melynek főhőse egy kislány, Olivia, aki talán a világ egyik legijesztőbb lányiskolájában él, ahol árva gyerekeket szállásolnak el. Olivia azonban nem átlagos lány: egyrészt látja a szellemeket, másrészt nem tud beszélni, emiatt a gondolatait nem tudja átadni, nem tud beilleszkedni, és alakját körüllengi egyfajta különös, hátborzongató csend.

Az, hogy Olivia néma, nagyon izgalmas ízt ad a regénynek, hiszen az olvasón kívül senki sem ismerheti a gondolatait, nem tudja megmagyarázni a tetteit, és nem is tud igazán jól kapcsolatba lépni a környezetével. Ugyanakkor Olivia tart a csendtől, és hogy a személye észrevétlen marad, ezért a beszéd helyett más módon igyekszik zajt csapni. Olivia ráadásul látja a szellemeket, de ez a képesség egyáltalán nem olyan, mint más regényekben: a lány csak a szeme sarkából érzékeli a szellemeket, akik eltűnnek, ha egyenesen rájuk néz. Így valójában Olivia sosem tudja megfigyelni őket, a szellemek a lány csendes életének titokzatos, néma kísérői.

“– Mindennek van árnyéka – kezdi. – Még a világnak is, amiben élünk. És ahogy az az árnyékoknál lenni szokott, kell lennie egy helynek, ahol az árnyék érintkezik a forrásával.”

Olivia alakja tehát már önmagában nagyon különleges, és vonzza a hátborzongató eseményeket, nem véletlen, hogy hamarosan felbukkanó családja egy gótikus kastélyban él, amely tele van titkokkal és rejtélyekkel Oliviát zonban nem érdeklik a furcsaságok: a lány, aki egész életében kitaszított és magányos volt, és akinek minden kétszer olyan nehéz volt, mert nem tudta kifejezni magát, végre úgy érzi, hogy megtalálta a helyét, és foggal-körömmel próbál ragaszkodni ehhez a különös helyhez, és azokhoz az emberekhez, akik látszólag nem akarják befogadni.

A történet hangulata végig nagyon komor és rejtélyes, a csend szinte rátelepszik az emberre, valahogy mégsem lesz nyomasztó olvasmány a Gallant. Schwab nagyon ügyesen adagolta az információkat, és mindig csak annyit mondott el az olvasónak, hogy az még izgalmasabbá tegye a történetet. A cselekmény emiatt viszonylag lassú folyású, akárcsak az Addie LaRue láthatatlan életében, de épp ez teszi lehetővé, hogy a maguk teljességében kibontakozzanak a karakterek és az események.

“Ő is fel akart kiáltani, de nem fájdalmában, hanem kétségbeesésében és ingerültségében, amiért annyi zaj gyülemlett fel benne, mégsem tudta kiengedni.”

Sokat tudnék még írni arról, hogy a Gallant mennyire különleges könyv, tele olyan megoldásokkal, amelyekkel eddig még nem igazán találkoztam, és különleges, gótikus regényekhez passzoló hangulattal, valamint egy egészen kivételes főszereplővel, akire azonnal rá tudtam hangolódni. Ha egy kicsit különlegesebb, az átlagtól eltérő regényt szeretnél olvasni, akkor a Gallantot ajánlom – na és persze V. E. Schwab többi regényét!

Értékelés:

Rating: 5 out of 5.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: