Donna Freitas: Rose Napolitano kilenc élete

Fülszöveg:

Regény ​egy nőről, aki azt gondolta, nem akar anya lenni, és arról, hogy az élet milyen sok meglepetést tartogathat.
Rose Napolitano és a férje, Luke a terhességi vitaminok miatt veszekednek. Rose megígérte, hogy beveszi a tablettákat, mégsem tette. A házasságuk előtt a férfi kijelentette, hogy nem akar gyereket, ám meggondolta magát. Rose sikeres egyetemi professzor, aki soha nem akart gyereket. A házasságuk jövője egyetlen kérdéstől függ: feléled-e Rose-ban a gyermek és az anyaság iránti vágy? A harc véget ér, és a házasságuk is.
Rose Napolitano és a férje, Luke újra a terhességi vitaminok miatt veszekszenek. Most azonban kissé másként alakul a vita, és ezzel együtt Rose jövője is. Vajon képes valóban feladni életének egy részét az anyaság miatt? Képes újraalkotni magát egy teljesen új szerepben?
Ez a dilemma jelenik meg Rose mind a kilenc lehetséges életében. Milyen következményekkel járnak a döntéseink? Lehetséges, hogy a korábbi elképzeléseinket, céljainkat magunk mögött hagyva új emberré váljunk? Ha igen, milyen áron?

Lenyűgöző történet szerelemről, veszteségről, árulásról, válásról, halálról, egy nő karrierjéről és identitásáról – arról, hogy utat találjunk egy olyan jövőbe, amelyet nem terveztünk, és a sorsról, ami bármikor közbeszólhat.

---

Nagyon izgalmasnak találom azt, amikor egy könyv több verzióban mesél el egy történetet, és eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a szereplők az életük egy pontján másképp döntöttek volna. Eddig egy ilyen regényt olvastam, ez a Variációk egy párra volt, és bár nagyon érdekesnek tartottam a regényt, korántsem volt tökéletes. A Rose Napolitano kilenc élete azonban nagyon izgalmas fülszöveget kapott, így bíztam benne, hogy most végre megtalálom a tökéletes több verziós regényt.

A Rose Napolitano kilenc életét nemcsak a felépítése tette különlegessé, hanem a témája is: a főszereplő, Rose ugyanis nem szeretne gyereket, így a férjével megállapodtak róla, hogy sosem fognak gyermeket vállalni. Luke azonban meggondolja magát, így Rose nehéz döntéssel találja szemben magát: vagy belemegy a gyerekvállalásba, vagy lehet, hogy elveszíti a szerelmét.

„Az egész cécó az anyasággal, hogy akarok-e anya lenni, és ha igen, mikor, és ha mégsem, akkor mi lesz, és mindez persze szoros összefüggésben azzal, hogy nőként milyen minőséget képviselek, rossz vagyok-e, vagy jó, boldog-e vagy boldogtalan, önzetlen vagy önző, mindez hatalmas teherként nehezedett a vállamra.”

A történet egy veszekedésnél pattan szét kilenc különböző részre: Luke haragszik, amiért Rose nem szedi a terhességi vitaminokat, és ezen összevész a pár. A különböző verziókban a vita különbözőképp ér véget: van, amikor Rose belemegy a gyerekvállalásba, van, amikor nem, és olyan is, amikor Luke ismeri fel, hogy hibázott azzal, hogy megváltoztatta a gyerekkel kapcsolatos döntését. Akárhogy is történik, Rose kemény vívódáson megy keresztül mindegyik verzióban, és a különböző variációkban nem ugyanaz a jó döntés: egyes esetekben jó döntés volt gyermeket szülni, míg más verziókban ez kevésbé egyértelmű. Nemcsak az számít tehát, hogy mi a végső döntés, hanem az is, hogy hogyan jutunk el idáig, és ez az út hogyan alakítja Luke és Rose kapcsolatát, és Rose érzéseit.

Bár szívesen írnék arról, hogy a végkifejlet mit adott hozzá a különböző verziókhoz, és hogy melyik döntést támasztotta alá, nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit mondok, hogy a könyv lezárása összességében megnyugtató volt számomra, és egészen új megvilágításba helyezte az egész kötetet.

„Ebben a halvány fényben lassan kibontakozik előttem a jövőképe, és azt is látom, hogy két út nyílik meg előttünk. Az egyik út a gyerekfelé vezet: gyerekünk lesz, és együtt maradunk. Azért maradunk együtt, mertgyerekünk születik. A másik a gyermektelenségé: nem lesz gyerekünk, és szakítunk – azért szakítunk, mert nem lesz gyerekünk.”

Ugyanakkor úgy érzem, hogy a kilenc különböző variáció túl soknak bizonyult ebben a regényben. Nem az oldalszám volt kevés – azt pont megfelelőnek találtam -, hanem a variációk voltak sokan, ugyanis az egyes verziók nem egyszerre jelentek meg, hanem fokozatosan: az első két variáció a első oldalakon jelent meg, míg az utolsó kettő csak a regény vége felé, így ezek nagyon vázlatosak és hiányosak maradtak, igazából semmit nem adtak hozzá a történethez és a mondanivalóhoz. A kilenc verzió esetleg akkor működött volna, ha több olyan verziót kapunk, ami nem a gyógyszeres vita pillanatában, hanem különböző döntéseknél ágazik szét.

Összességében azonban a Rose Napolitano kilenc élete egy nagyon érdekes és különleges olvasmány volt, és még azt is el tudtam nézni neki, hogy időnként nehezen követhető volt. A gyermektelenség témaköre ma nagyon aktuális, és azt gondolom, hogy ez a regény sok gondolkodnivalót adhat mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki miként dönt a saját életében. És hogy vajon mi a jó döntés? Ezt valójában soha nem tudhatjuk meg.

„A gyerek abszolúte jó választás bizonyos emberek számára, talán a legtöbb ember számára, de a gyerektelenség éppolyan jó. Még ha mindenki megkérdőjelezi is a döntésedet.”

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!