Értékelés

Leyah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú

Fülszöveg:

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

A Papírhattyú évek óta rajta van az “egyszer majd elolvasom” listámon, de valahogy sosem volt meg a hangulatom ahhoz, hogy ilyen sötét történetet olvassak. Nemrégiben azonban a kezembe került a kötet, és rádöbbentem, hogy a fülszövege alapján semmit sem tudok, így meglehetősen felkeltette a kíváncsiságomat a történet. Ráadásul azután, hogy korábban már olvastam egy Rázós könyvet, a Minden csúf és csodálatos dolog című kötetet, még kíváncsibb voltam erre a kötetre. Sajnos azonban nem pont azt kaptam, amire számítottam.

“A fény felé tartotta, és most először megpillanthattam a szemét. Sötét volt. Fekete. Olyan fekete, amihez foghatót korábban még sosem láttam. A feketeség általában egyet jelent a teljes áthatolhatatlansággal. A fekete magába szippant minden más színt. A feketének nincsenek árnyalatai.”

Az én hibám, hogy nem néztem meg, hogy miket írnak a könyvről a Molyon, és csak az érzéseimre hagyatkoztam, ugyanis a kötet nem egy érzelmes (esetleg romantikus) regény volt, hanem egy thriller. Ez a műfaj azonban nem áll hozzám olyan közel, és ezt bizony olvasás közben is éreztem. A regény egy elrablással kezdődik – Skye-t éppen meg akarja ölni az elrablója, ám furcsa módon megkegyelmez neki az utolsó pillanatban, és inkább elrabolja. Így kezdődik Skye és Damian izgalmas, de meglehetősen különös kalandja.

Ahogy a Molyon olvastam az értékeléseket, el sem akartam hinni, hogy sokan romantikusként értékelik a regényt, számomra ugyanis egyáltalán nem volt az. Érdekes, hogy míg a Minden csúf és csodálatos dologban meg tudtam barátkozni egy gyerek és egy felnőtt kapcsolatával, addig Esteban és Skye románca kiverte nálam a biztosítékot. Ez ugyanis nem szerelem, hanem legfeljebb Stockholm-szindróma. Ezt egyébként maga Skye is kimondja még a könyv elején, de aztán ez valahogy feledésbe merül, és számomra sokszor nagyon visszás volt ez a kapcsolat. Egyedül a könyv végére sikerült a gyomorforgató előzményekről megfeledkeznem, Esteban ugyanis elképesztő utat jár be a történet második felében, míg végül a regény végére az én szívemet is megmelengették az események.

“Felvett egy zöld lapot, ami időközben sárgássá fakult, ennek ellenére a legszínesebb holmi volt a szobában, és hattyút hajtogatott belőle. Merthogy egy hattyúról szólt az utolsó történet, amit MaMaLu mesélt neki és Skyenak, mielőtt mindannyiuk élete megváltozott.”

Damian egyébként nagyon érdekes karakter volt, tele ellentmondással, és rengeteg szenvedéssel. A férfi ugyanis rengeteg mindenen ment keresztül, így például gyerekként a maffia befolyása alá került, amiről mindent megtudunk egy hosszú, de kifejezetten kimondottan izgalmas fejezetből, miközben végre Damian indítékaira és mozgatórugóira is fény derül. Nekem ez a rész volt az egyértelmű kedvencem a kötetben! Damiannal ellentétben Skye nem volt annyira izgalmas karakter, sőt, engem kifejezetten idegesített a naivitása. Tipikusan apuci pici lánya karakter volt, és bár ennek ellenére nem érdemelte meg, ami történt vele, azért ráfért, hogy kicsit kinyissák a szemét. Ez amúgy meg is történik nagyjából a végére, így végülis az ő jellemfejlődésére sem lehet panaszom.

Ahogy már említettem, a könyv lezárására végül csak sikerült megbarátkoznom a történettel, és igazság szerint nagyon szép lett a vége, bár nem pont olyan, mint amire számítani lehetett, így aztán jó érzésekkel csuktam be a kötetet. Ennek ellenére azért inkább azoknak ajánlanám ezt a kötetet, aki szeretik a thrillereket, illetve az ilyen jellegű romantikus történeteket – na meg persze azoknak, akiknek bírja a gyomra a válogatott kegyetlenkedéseket – mert ezek bőven voltak a könyvben. Ha azonban beletartozol ebbe a célcsoportba, akkor valószínűleg élvezni fogod ezt a különösen izgalmas, pörgős regényt!

Értékelés:

Rating: 3.5 out of 5.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: