Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Fülszöveg:

„Az életnek vannak szabályai. És nem állíthatsz be senkihez az éjszaka közepén, és veheted el azt, amiről megbeszéltük, hogy nem a tiéd.”

1973. szeptember 11.
A 11 éves Alejandro Pendra a szobája ablakából nézi, ahogy a katonai puccs lecsap városára, a chilei Santiagóra, elpusztítva a családját és az egész gyerekkorát. Amikor egyedül az Egyesült Államokba érkezik, a városka egyik tekintélyes famíliája fogadja be. Eltűnt szülei miatti súlyos gyásza ellenére kötődni kezd a családhoz, és végül az egyik lányukat, Valerie-t feleségül veszi.

2001. szeptember 11.
Javier Landes a szobája ablakából nézi, ahogy a terrorizmus lecsap New York Cityre . Manhattan egyik legjobban fizetett férfiescortjaként ez a hivatásos szerető sosem volt híján a társaságnak, és csakis önmagához hű. Ám nem sokkal a 9/11 után kinevezik őt árván maradt unokaöccse gyámjává, így gondosan őrzött szívét ki kell tárnia a rég elfojtott fájdalom előtt.

Alex, Valerie és Jav először huszonévesen tapasztalja meg a váratlan vonzalmat, amely mindegyikük számára szokatlan és mindent elsöprő. Amikor a negyvenes éveikben újra találkoznak, nemcsak arra jönnek rá, hogy a köztük lévő kapocs még mindig erős, hanem hogy az élettapasztalataik is furcsa módon hasonlók. Mindhármukat átformálta a saját 9/11-ük, és lezáratlan múltbeli ügyeik mindent megváltoztatnak, amit addig a szerelemről, a hűségről és a barátságról gondoltak.
Három évtizeden átívelő nagyregény, mely feltárja a szexuális vonzalom váratlanságát, a családi kötelékek kialakulását, szakadását és összeforrását. Bemutatja, hogy repíthet a magasba egy zuhanórepülésnek tűnő szerelem.
Romantikus történet, szokatlan változatban. Mély, nyers, őszinte és felkavaró.

Végre hazánkba is megérkezett Suanne Laqueur A pacsirták röpte című generációkat átívelő, feledhetetlen regénye, amely számos más elismerés mellett 2017-ben elnyerte a Writer’s Digest Awards Nagydíját is. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Olvastam már néhány Arany pöttyös könyvet az utóbbi években, és az általános benyomásom az volt, hogy ezek a kötetek nagyon szép történeteket tartalmaznak, így hát valami ilyesmire számítottam A pacsirták röpte című vadonatúj regény kapcsán is. Bár majdnem eltérített az olvasástól az, hogy egy monumentális, több, mint 700 oldalas könyvről beszélünk, végül a fülszöveg túl csábítónak tűnt, így belevágtam a regénybe! Legnagyobb megdöbbenésemre pedig gyorsan kiderült, hogy egy egyáltalán nem egy tipikus – vagy legalábbis az én tapasztalataim alapján tipikus – Arany pöttyös regény A pacsirták röpte!

A regény története a 70-es években kezdődik, amikor az akkor még kisfiú Alejandro átéli a chilei katonai puccsot, mielőtt a szülei az Egyesült Államokba menekítik. A fiú ezután kerül kapcsolatba a Larkokkal, akik idővel maguk közé fogadják, sőt, a Lark család kislányával, Valerie-val hamar érdekes kapcsolat alakul ki közöttük. Mindeközben a tini Javier is szörnyű dolgokon megy keresztül, amikor egy fiatal kori kísérletezés eredményeképp kitagadja és utcára teszi a családja. Így indul a három hősünk története, akiknek gyakorlatilag az egész életét végigköveti ez a mű, legalábbis annak főbb szakaszait – a fiatal korukat, majd a negyvenes-ötvenes éveiket.

„Nem kell a szerelme.
Nem akarom. Nem akarom, hogy szükségem legyen rá. Nem tőle akarom. De mástól sem.
Nem akarom ezt a szorítást a mellkasomban, ezt a forróságot a hasamban, ezt a csontig hatoló gyötrelmet. Nem akarom.”

A regény hosszúságából fakadóan természetesen rengeteg minden történik az oldalakon, de akkor sem tévedek nagyon ha egyszerűen azt mondom, a könyv az életről szól. Három nagyon kemény életről, melyben bőven van szenvedés, váratlan fordulatok, öröm, rengeteg irónia, fájdalom, vágy és szex. Mert igen, a szex is bőven kapott szerepet ebben a regényben, és bár nem vagyok odáig az erotikus regényekért, ebben a műben még ez sem zavart, mert a szex itt mindig tele van érzelemmel, és a vágy sokszor elképesztő dolgokat mozgat meg a szereplőkben.

Talán ebből is látszik, hogy ez a történet elsősorban a karakterekre fókuszál, a vágyaikkal, vívódásaikkal, sérüléseikkel együtt, melyek az egész életüket meghatározzák. Izgalmas például végignézni, hogy Alex gyerekkori traumáit hogyan hozza elő 9/11 borzalma, vagy hogy a gyermekként elhagyott Jav miképp próbál megfelelni mindenkinek a munkája során. A pszichológia tehát nagyon fontos szerepet kap a regényben, a jellemek nagyon valósághűek, esendőek, néha jók, néha pedig rosszak, de közös bennük, hogy azonnal közel kerültek hozzám. Különösen Javiert szerettem, aki eszkorként egy elképesztő világot mutat be, de nemcsak emiatt, hanem a rendkívüli érzelmessége miatt is nagyon szerettem.

„– Ki szeret téged?
– Mármint szerelemmel? – Megrázta a fejét. – Úgy senki.
– Nincs barátnőd?
– Minek lenne?
– Hogy szeressen – kuncogott a lány.
– Szeretem, amit csinálok. Órabérben kapom a szeretetet, és nem kell bajlódnom semmivel.”

És istenem, szegény Javierhez kötődtek a legszomorúbb pillanatok is, melyek összetörték a szívemet. Persze van egy konkrét jelenet is, amelyet nem lehet elfelejteni, de számomra több nagyon megrázó pillanatot is okozott Javier, miközben persze a többi szereplőnkhöz is bőven kapcsolódtak szomorú pillanatok. Nem volt tehát egyszerű olvasmány A pacsirták röpte, hol sírtam, hol nevettem, hol összetörtem, hol pedig rettenetesen reménykedtem, mégis imádtam minden pillanatát. És persze a gyönyörű, szite lírai, de rettenetesen kifejező nyelvezet is sokat hozzátett az élményhez!

A regény nagy hatásához természetesen az is hozzájárult, hogy az írónő folyamatosan feszegeti a határokat, és nehéz témákhoz, vagy akár tabukhoz is bátran hozzányúl, így például a korábban már említett eszkort, az LMBTQ téma, vagy épp a szexualitás extrémebb oldala is fontos szerepet kap a regényben, persze csak annyiban, amennyiben ez érinti a szereplőket, és hozzátesz valamit a karakterekhez. Ennél a regénynél ugyanis semmi sem felesleges, mindennek jelentősége van, és a szereplők életében sokszor látszólag jelentéktelen dolgok hoznak nagy változást.

„A santiagói öreg azt mondta, hogy élünk – idézte fel Alex. – És ez sem adatik meg mindenkinek.”

És ahogy az életben, természetesen itt is mindig van egy izgalmas fordulat, ami sajátos dinamikát adott a regénynek, és egy idő után már szinte féltem a boldog pillanatokban is, hogy mikor üt be ismét a krach. De persze nem mindig ütött be, és nyilván soha nem úgy, ahogy arra számítottam… A 700+ oldal tehát egy pillanatra sem vált unalmassá, én végig nagyon élveztem az olvasást, az utolsó 2-300 oldal pedig különösen izgalmas volt, így egyben daráltam le. Persze ha lett volna elegendő időm, talán az egészet egyben olvasom el, olyannyira berántott most ez a regény!

Az olvasás elején nem hittem volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, de a végére már csak olyan szavak jutottak eszembe, mint a csodálatos, elképesztő vagy a szívet tépő, bár ezen kifejezések egyike sem tudja igazán jól leírni ezt a kötet, melyet mindenkinek, tényleg MINDENKINEK ajánlok, aki egy kicsit is nyitott, és azt sem bánja, ha összetörik a szívét. Már csak azt várom, hogy a következő részt is olvashassam, ami a kritikák szerint még ezt a könyvet is túlszárnyalja! Remélem, hogy mihamarabb megjelenik magyarul!

Értékelés:

Ha kedvet kaptál ehhez a fantasztikus könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A regényben visszatérő elemként megjelenik egy játék, amely során a szereplőknek meg kell tudni nevezni az állatok különböző csoportosulásait. (Például méh -> raj, majom → horda, tehén → csorda) Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy ilyen állatcsoport nevét kell kitalálni, majd a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladat:

Így nevezik a hangyák csoportját.