Rebecca Elliott: Bagolynapló 1. - Fesztivál a fa tetején

Fülszöveg:

Vajon sikerül megrendezni a bagolyiskolában a Virágözön Fesztivált?

Szárnyas Éva túl nagy feladatra vállalkozik, amikor felajánlja, hogy tavaszi fesztivált rendez az iskolájában. Még barátnője, Lizi segítségével sem sikerülne mindennel időben elkészülnie. Vajon Éva kér-e segítséget Katától (más néven Undokságos Undokkatától)? Vagy le kell fújni a fesztivált? Ez a könyv Éva naplójaként íródott, és Rebecca Elliott fantasztikus színes baglyos illusztrációi diszítik minden oldalon.

Bár én alapvetően nem vagyok óriási bagolyrajongó, ez a nagyon cuki könyvecske szinte egyből felkeltette az érdeklődésemet, ahogy megjelent, ráadásul sokszor találkozom a kérdéssel, hogy milyen könyv adható egy tényleg kezdő olvasó kezébe, és úgy tűnt, hogy ez a kötet ideális lesz erre is. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy tényleg olyan aranyos-e a történet, mint képzeltem, és vajon képes lesz-e megnyerni magának a gyerekeket – szerencsére nem kellett csalódnom.

A Fesztivál a fa tetején egy közel 80 oldalas kis könyvecske, mely azonban tele van képekkel, és a nagy betűméretnek köszönhetően nagyjából egy hosszabb mesényi szöveg van benne, ugyanakkor a gyerekek számára mégis megadja az élményt, hogy egy egész könyvet elolvashatnak. Ezt a szövegmennyiséget egészítik ki a rajzok, melyek nagyon igényesek és részletesek, ráadásul szerves részei a történetnek, ugyanis a szöveg gyakran szövegbuborékokban, vagy kreatív módon, a képekkel összekapcsolva jelenik meg, amivel egy kicsit a képregény irányába is elmegy a történet. Nem is beszélve arról, hogy a képek segítségével kisebb egységekre bontott olvasnivaló a rajzok segítségével rendkívül könnyen befogadhatóvá válik.

A megvalósítás technikailag tehát szerintem nagyon jó, de ami igazán be tudja rántani a gyerekeket, az természetesen most is csak a történet lehet: nagy örömömre pedig itt azzal sem volt probléma. A mese középpontjában Évi áll, aki ugyan egy bagoly, mégis nagyon hasonlít az élete a gyerekekére – iskolába jár, barátokat szerez, és bizony van, akit kimondottan utál. Egy nap azonban nagy feladatot tűz ki maga elé a kis bagoly: meg szeretne szervezni egy fesztivált az osztályának, amiről hamar kiderül, hogy nem is olyan egyszerű feladat, ahogy Évi hitte. A történetben nincsenek tehát fantasztikus elemek, ehelyett csupa olyan szituációval találkozunk, amelyeket mindenki ismer, és a történet tanulsága is ilyen, ugyanis nem általános érvényű, fennkölt mondanivalót szuszakolt bele a regénybe a szerző, hanem olyasmire hívja fel a figyelmet, ami minden gyereket érint: arra, hogy ne féljünk segítséget kérni!

Az ugyanakkor, hogy a történet a mindennapi életből építkezik, nem jelenti azt, hogy nincs benne izgalom, Évi ugyanis egy pillanat alatt belopta magát a szívembe, így természetesen izgultam, hogy sikerüljön valóra váltania a terveit. Az izgalmas fordulatok mellett pedig többször felmerülnek olyan kérdések is, melyeken elgondolkozhatnak a gyerekek is, és maguk is megpróbálhatják megtalálni a megoldást. Ez pedig természetesen még inkább érdekeltté teszik a kicsiket abban, hogy folytassák az olvasást.

Ha pedig a művön való gondolkodásról esett szó, ki kell emelnem azokat az ellenőrző kérdéseket is, amelyek a könyv végén kaptak helyet. Nem kell valami nagy dologra gondolni, mindössze arról van szó, hogy a könyv utolsó oldalán van néhány kérdés, mely arra buzdítja a gyerekeket, hogy gondolják tovább az olvasottakat. Szerencsére itt nem feladatokról van szó, melyekhez a gyerekeknek pontosan emlékezniük kell egy adott részre a meséből, és nem is igazán a tudást mérő kérdések ezek, inkább olyan kérdéseket vetnek fel, melyek mélyebben is segíthetnek elgondolkozni a történetről, esetleg megbeszélni azt a szülővel. Egy kérdés például: „Évi szerint sikeres volt a fesztivál? Miért gondolja ezt?” Nyilván ennek megválaszolásához érteni kell a szöveget is, ugyanakkor egy kicsit el is rugaszkodhatunk tőle, így a gyerekek elindulhatnak a kritikus és értő olvasóvá válás útján.

Összességében tehát a Fesztivál a fa tetején egy fantasztikus kis könyvecske lett, mely nagyon vidám és nagyon aranyos, miközben a gyerekek a mindennapi tapasztalataikhoz is tudják kapcsolni. Éva egy nagyon szerethető, ugyanakkor esendő főhős, aki pillanatok alatt megnyeri magának az olvasót, ezután pedig már csak az szabhat majd határt az olvasásnak, hogy a sorozatnak hány kötete fog megjelenni magyarul. Azonban mivel a kötet önállóan is egy kerek egész, én tényleg mindenkinek ajánlom, aki szeretné elindítani az olvasás útján a gyermekét/testvérét/rokonát. Ha a gyermek már elboldogul a betűkkel, akár már első osztály után is simán a kezébe adható ez a szuper történet.