Értékelés

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Fülszöveg:

Augustine-t, ​a zseniális, idős asztronómust csak a csillagok érdeklik. A tudós évek óta elszigetelt kutatóállomásokon él, és az eget tanulmányozza, hogy felderítse az univerzum létrejöttét. A mostani állomásán, egy sarkvidéki kutatóbázison viszont katasztrofális eseményről kapnak hírt, és evakuálják a dolgozókat, ám Augustine makacsul megtagadja a munkája félbehagyását. Nem sokkal a többiek távozása után felfedez egy rejtélyes gyermeket, Irist, és észreveszi, hogy a rádiófrekvenciák elnémultak. Magukra maradtak.

Ugyanebben az időben Sullivan éppen az Aether fedélzetén repül hazafelé a Jupitertől. Ő és a csapata többi tagja az első olyan űrhajósok, akik ilyen mélyen merészkedtek az űrbe, és Sully már megbékélt az áldozatokkal, amelyeket ez megkövetelt tőle: a lánya hátrahagyásával és a házassága felbomlásával. Az útjuk eddig sikeres volt, de amikor a Küldetésirányítás magyarázat nélkül elhallgat, Sullynak és társainak el kell gondolkozniuk azon, hogy hazatérnek-e valaha.

Miközben Augustine és Sully embertelen, de gyönyörű környezetben néznek szembe bizonytalan jövőjükkel, a történetük fokozatosan összefonódik, egy megrázó végkifejlet felé tartva. Lily Brooks-Dalton regénye a legfontosabb kérdéseket teszi fel kristálytiszta prózájával: mi éli túl a világvégét? Hogyan adjunk értelmet az életünknek? A kötetet a 2016-os megjelenését követően számos magazin beválogatta az év legjobbjai közé, Colson Whitehead egyenesen a kedvencének nevezte. 2020-ban George Clooney készített belőle filmet a Netflixre, ráadásul ő játssza főszerepben Augustine karakterét.


A 2020-as év egyik legjobban várt sci-fi alkotása egy gyönyörűen megírt regény a magányról és az emberi lélek legrejtettebb zugairól egy szívfacsaró, posztapokaliptikus jövőkép tükrében. Ha bloggereinkkel tartotok, ti is megismerhetitek Augustine történetét, a turné végén pedig az Agave Könyvek jóvoltából megnyerhetitek Az éjféli égbolt egy példányát!

Ha őszinte akarok lenni, akkor Az éjféli nap akkor keltette fel először a figyelmemet, amikor kiderült, hogy milyen gyönyörű – külső és belső – borítóval fog megjelenni, de már önmagában az is érdekes volt, hogy a történetből George Clooney rendezett filmet. A fülszöveget csak viszonylag későn olvastam, miután már mindezt tudtam a könyvről, pedig igazából ebből derült ki számomra, hogy miért is várják ilyen sokan a történetet: Az éjféli nap nem egy átlagos sci-fi, ugyanis nagyon fontos szerepet kap benne a lélektaniság és a filozófiai kérdések.

“Mi azért tanulmányozzuk az univerzumot, hogy tudjunk, ugyanakkor végül csak egyvalamit tudunk meg valójában: azt, hogy minden véget ér… kivéve a halált és az időt.”

Legfőképp tehát azért vettem a kezembe a könyvet, mert nem annyira keményvonalas sci-fi, de ahogy visszagondolok a könyvre, kicsit mégis hiányzott a sci-fi vonulat hiányzott nekem a történetből, ugyanis a műfaj klasszikus eszközei mindössze a lélektani-filozófiai tartalom hátteréül szolgáltak, sőt, valójában nem is volt jelentőségük, mert gyakorlatilag a Föld bármely két pontján lehettek volna a szereplők, hogy ugyanez a cselekmény kibontakozhasson. Annak, hogy a karakterek mégis a Északi-sarkra és a végtelen űrbe kerültek, elsősorban annyi volt az értelme, hogy elképesztően gyönyörű és különleges helyszínek jelennek meg a kötetben, ez tényleg adott egy kis pluszt a könyvhöz, de összességében mégis el tudtam volna viselni, ha egy kicsit erősebb lett volna a tudományos-fantasztikus vonal.

A belső borító

Ezt leszámítva egyébként nagyon tetszett a könyv, mely szerintem mérföldekkel felülmúlta a filmet. A történet két szálon fut, az egyik főszereplője Augustine, az idős csillagász, aki épp egy északi-sarki expedíción vesz részt, amikor valami szörnyűség történik a Földön, és bár minden társát elszállítják, ő nem hajlandó elmenni – úgy dönt, ezen a helyen akarja eltölteni a maradék idejét. A másik szál főhőse Sully, aki csapatával a Jupiterről tart vissza, amikor hirtelen elveszítik a kapcsolatot a Földdel, a kétségbeesett űrhajósok pedig próbálnak rájönni, hogy mi történhetett, ehhez azonban el kell  érniük valakit. Ez azonban újra és újra problémába ütközik.

Nagyon örültem, hogy mind a két karakter elképesztően erős volt, mind Augustine, mind Sully személyisége remekül fel lett építve, és nagyon izgalmas észrevenni a kettejük közötti hasonlóságokat: bár életútjuk nem ugyanolyan, mégis ugyanazokat a hibákat követték el, melyeket most, a világvége eljövetelével éppen ugyanannyira bánnak. Egyikük sem szentelt ugyanis elég időt a családnak, hiszen a szenvedélyük fontosabb volt számukra, bár Augustine hibája azért jóval nagyobb, hiszen ő teljesen magára hagyta a családját. Sully ezzel szemben csak rossz anyaként tűnik fel – leginkább önmaga előtt -, ugyanakkor egy gondoskodó, alapvetően szeretetteli nőt ismerhetünk meg a személyében.

Tetszett a sok visszaemlékezés is, melyek nagyon sok dolgot megvilágítottak mindkét szereplőnkkel kapcsolatban, és bár közel sem volt tökéletes egyik főhősünk sem, mindketten nagyon közel kerültek hozzám a könyv végére, és teljesen együtt tudtam érezni velük. Talán Augustine szála egy hajszálnyival erősebb lett, de igazság szerint mindegyik karakter nagyon valósághű volt, még a mellékszereplők is kerek kis háttérsztorikat kaptak, bár sajnos a hajó legénységének tagjainak történetei itt-ott összefolytak előttem.

A jellemeken kívül a kötet legfőbb erőssége a filozófiai tartalom lett, hiszen a történet jórészt egy olyan világban játszódik, ahol gyakorlatilag már nem élnek emberek a Földön – sőt, igazából az is kérdéses, hogy élnek még valahol. Hőseink ráadásul az univerzum legszebb, ugyanakkor legveszélyesebb pontjain próbálnak túlélni, mely így azon túl is felvet kérdéseke, hogy mi lesz az emberek sorsa. Így például felmerül, hogy mennyire is számítunk az univerzum végtelenségében, vagy hogy mi fog majd történni utánunk. A könyv emellett végig fenntartja azt a kérdést is, hogy vajon milyen katasztrófa fog véget vetni a civilizációnknak, és van-e módunk a túlélésre. Ezen kérdések teszik igazán erőssé és elgondolkodtatóvá a regényt, mely a gyönyörű nyelvezettel együtt valódi szépirodalmi művé vált.

“Se kezdet, se vég, csak ez, örökké. A Föld gondolata innen puszta illúziónak tűnt. Hogyan létezhet valami ennyire zöld, ennyire változatos, ennyire gyönyörű és védett, ebben a nagy ürességben?”

Összességében tehát Az éjféli égbolt egy nagyon jól megírt, hangulatos, ráadásul gyönyörű nyelvezetű kötet, melynek középpontjában az ember áll, mint olyan, a dilemmái, a szenvedései, és az élet nagy kérdései. Bár a cselekmény nem kapott nagy hangsúlyt a könyvben, a történet egyáltalán nem volt unalmas, a sokoldalú, érdekes karakterek ugyanis végig a hátukon vitték a regényt, mely így egészen kivételes alkotás lett. Amit azonban hiányoltam, az a lezárás, melyből választ kapunk az olvasót égető kérdések legalább egy részére, illetve azt sem bántam volna, ha kicsivel nagyobb hangsúlyt kap a sci-fi vonulat, bár őszintén szólva ez utóbbit egy idő után már el tudtam engedni.

Értékelés:

Rating: 4.5 out of 5.

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Lily Brooks-Dalton könyvének hősei a Jupiter holdjait kutatják egy élhetőbb jövő reményében. Az egyes állomásokon található leírások alapján ezúttal azt kell kitalálnotok, hogy a 79 hold közül melyikre gondoltunk, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

“Hivatalos nevét 1983-ban kapta meg, a görög mitológiában az értelem istennője után.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

01. 15. Nem félünk a könyvektől
01. 17. Könyv és más
01. 19. Utószó
01. 21. Nem félünk a könyvektől – EXTRA

A könyv adatai:

Nyelv: magyar
Fordította: Farkas Veronika
ISBN: 9789634198239
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 240
Kiadta: Agave Könyvek

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: