Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié

Fülszöveg:

A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai a különféle marginalizált csoportokhoz tartozó szereplőikkel azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)

Nemrég jelent meg a Meseország mindenkié című antológia, amiről már biztosan sokat hallottatok. De miről szól ez a különleges mesekönyv? Milyen történeteket találsz benne? Erről mesélnek a Blogturné Klub bloggerei, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Lassan nincs olyan ember ebben az országban, aki ne hallott volna még a Meseország mindenkié című antalógiáról, melynek lényege, hogy ismert és amatőr szerzők írtak meséket perifériára szorul – például roma, örökbefogadott vagy épp meleg – szereplőkről. A kötetet a Labrisz Leszbikus Egyesület adta ki, és valószínűleg nem számítottak rá, hogy ennyire felkavarja majd az állóvizet kis hazánkban, ugyanis szegény könyvvel rengeteg minden történt: először ledarálták, majd boldog-boldogtalan elmondta róla a véleményét (a legtöbben anélkül, hogy elolvasták volna), politikai közbeszéd tárgya lett, és mindennek nyomán az érdeklődés középpontjába került. De még mindig kevesen vannak azok, akik objektíven igyekeznek beszélni a könyvről, így aztán bloggertársaimmal erre tettünk kísérletet.

„Mamut és bögre szerették egymást. Úgy éltek együtt, mint két testvér. Bögre gyakran sírdogált. Sírt, ha elszakadt a cérna, amivel a babáját varrta, ha rossz híreket mondtak be a tévéhíradóban, és sírt, mint egy bölcsődés, ha megütötte magát. Mammut olyankor mindig magához ölelte, és hosszan, pihe-puhán vigasztalta.” 

Mivel a Meseország mindenkié antalógia, ezért természetes, hogy különböző színvonalú mesék szerepelnek benne, melyek más-más korosztálynak szólnak, és természetesen nem tetszhetnek mindenkinek. Ennek ellenére ezek a történetek egytől egyig hiányt pótolnak, ugyanis nem nagyon ismerek más olyan mesét ezeken kívül, amelynek mondjuk roma, örökbefogadott,  túlsúlyos, vagy épp valamilyen testi fogyatékossággal küzdő főszereplője lenne. Ugyanakkor jól látszik, hogy vannak a szerzők között elismert és kezdő alkotók is, mert nem minden történet sikerült tökéletesre, míg voltak igazán kiemelkedő történetek, mint a Vaslaci vagy az Óriásölő Margaret, melyek nagyon tetszettek, addig egyes meséknél látszott, hogy alkotójuk kevésbé tapasztalt, bár kimondottan rossz meséket azért nem találtam a kötetben. Az Avarbarna című Hófehérke-adaptációt például egy gimnazista lány, Gangl Eszter írta, és bár a történet nem rugaszkodik el nagyon az eredetitől, érdekes nézőpontokat emel be az író a mesébe, melyek izgalmas kérdéseket vetnek fel. De például Kasza Kriszta, a Tivadar; a háromfülű nyúl szerzője sem ismert író még, de ez a meséje kimondottan jól sikerült, mert képes a gyerekek nyelvén megragadni a fogyatékossággal járó hátrányokat.

Épp ez az – a gyerekek nyelvén való beszéd – ami nem sikerült minden mesénél. Nem tudom, hogy mi lenne a kötet célkorosztálya, de a legtöbb mesét nagyjából alsósoknak olvasnám fel, viszont van egy-két olyan történet, amelyet inkább felsősöknek vagy középiskolásoknak adnék csak oda jó szívvel. Ilyen a könyv első története is, a Rubinpiros madár, mely egy gyönyörű mitológiai történetet dolgoz fel, de kisebbek számára nem biztos, hogy minden ponton érthető a cselekmény, és a lezárás is homályos. Szintén nem adnám kisgyereknek A boszorkány meséjét, mely egy Jancsi és Juliska előzménytörténet, és bár jól megmagyaráz néhány dolgot, kissé horrorisztikus volt még nekem is. Volt még egy-két mese, amikre bár nem mondanám, hogy káros a kicsikre, de nem biztos, hogy teljesen megértik, ezért inkább felsősöknek adnám, ők viszont szerintem már jól tudnának dolgozni a történetekkel.

Vannak azonban tényleg igazán szuper mesék, amiket én kimondottan élveztem, és szerintem simán fel lehet olvasni óvodásoknak és kisiskolásoknak is. Az én kedvencem az Óriásölő Margaret lett, Gimesi Dóra meséje, mely egy olyan lányról szól, aki hőssé akar válni, és ezzel bebizonyítja a kislányok számára, hogy nőként is vágyhatunk a sikerre, sőt, el is érhetjük azt. Nagyon szerettem még Tompa Andrea történetét, a Vaslacit, mely stílusában nagyon közel áll a magyar népmesékhez, főszereplője pedig egy örökbefogadott fiú, aki annak ellenére is a befogadó szüleit választja, hogy találkozik a vér szerinti apjával és anyjával. Megemlíteném még a Kincső és Karolát, mely a felnőtt húgom kedvence lett, és valójában egy átdolgozott Koldus és Királyfi-történet, és a Légy szerencsés, Batbaján! című mesét, mely a Hamupipőke átirata, csakhogy főszereplője egy roma fiú, aki azonban Hamupipőkéhez hasonlóan egy herceg mellett találja meg a boldogságot.

Nem annyira a mese izgalmas, érdekes cselekménye miatt, hanem inkább társadalmi hasznossága miatt lehet érdekes A kacskaringós szívószál, A nagy Alfredo és a Róza a bálban melyek sok gyerek számára jelenthetnek vigaszt, vagy legalábbis valamiféle mintát, amellyel azonosulni tudnak, a Róza a bálban pedig különösen megható volt, főszereplője ugyanis egy olyan kislány, akit egyedül nevel az apukája, a férfi pedig „sokat ivott egy nagy üvegből”. A verses megvalósítás miatt említem meg még a Házasodik a herceg című mesét, mely szerintem nagyon jó ötletet valósít meg, és szuperül megmutatja, hogy a homoszexualitás témájához bizony aranyosan és viccesen is hozzá lehet nyúlni, ami lehet, hogy sokkal célravezetőbb lesz a gyerekeknél.

„Hinni ezt én sose mertem,
hogy a párom itt lelem,
mint amikor nagyhirtelen,
gazdag lesz a nincstelen.”

Azt hiszem, hogy a leginkább azon gyerekek számára hasznosak ezek a történetek, akik maguk is valamilyen kisebbséghez tartoznak (például alkoholista szüleik vannak, örökbefogadottak, vagy akár csak lányok), vagy a közvetlen környezetükben él valaki, aki a társadalom perifériájára szorult (mondjuk ki az, aki nem ismer ilyen embert?), ugyanakkor mindenki számára érdekes és hasznos lehet, ha megismeri ezeket a történeteket, és megismeri különleges, csodálatos szereplőiket.  Egy könyv mindig érték, de különösen igaz ez, ha a kötet hősei azt mutatják meg a gyerekeknek, hogy számukra is van hely Meseországban.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a mesekönyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A mesekönyvben több Grimm mese feldolgozást is találtok, amik nagyon jól sikerültek. A nyereményjáték során a feladatod egyszerű! Az ismert Grimm mese adaptációkból találsz egy képet, neked pedig be kell írnod az adott mese címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

A turné állomásai:

11.17. Sorok Között
11.18. Nem félünk a könyvektől
11.19. Readinspo
11.20. Kelly & Lupi olvas
11.21. Könyv és más
11.22. Hagyjatok! Olvasok!
11.23. Szofisztikált macska
11.24. Utószó
11.25. Spirit Bliss Sárga könyves út

A könyv adatai:

Kiadó: Labrisz Leszbikus Egyesület
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 180
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786150089287
Illusztrálta: Bölecz Lilla
Megjelenés időpontja: 2020. szeptember 20.