Értékelés

Matt Ruff: Lovecraft földjén

Fülszöveg:

1954, Chicago. A huszonkét éves leszerelt katona, Atticus Turner édesapjának nyoma vész, ezért felkerekedik, hogy megkeresse. Vele tart George bácsikája, a Néger útikönyv szerkesztője, és gyerekkori barátja, Letitia is. Útjuk Samuel Braithwhite vidéki kúriájához vezet New Englandben, arra a birtokra, ahol annak idején Atticus ősei rabszolgaságban senyvedtek. Menet közben nemcsak a fehérek Amerikájának hétköznapi borzalmaival szembesülnek, hanem olyan ártó szellemekkel is, amelyek mintha George kedvenc fantasztikus történeteiből lépnének ki.
Atticus az apja keresése révén rábukkan egy titkos szektára, melynek rejtélyes szertartásában történetesen ő maga hivatott kulcsszerepet játszani. Ahhoz, hogy élve megússza a kalandot, olyan dolgokra kényszerítik, amelyek a Turner-klán pusztulásához vezethetnek.
A Lovecraft földjén időn és téren átívelő, varázslattal, hatalommal, reménnyel és szabadsággal játszadozó, elsöprő erejű kaleidoszkópja két fekete család egymástól sokban különböző tagjain keresztül rajzolja meg a rasszizmus portréját, annak máig kísértő, szörnyűséges hatásait. Matt Ruff kozmikus horrorból, gótikus fantasyből és tudományos fantasztikumból táplálkozó regénye egyöntetű kritikai sikert aratott mind a szépirodalmat, mind a sci-fit/fantasyt olvasók körében, ráadásul 2020-ban sorozatra adaptálta az HBO.


A külföldön nagy sikert arató, s az HBO által megfilmesített Lovecraft földjén végre hozzánk is megérkezett az Agave kiadó jóvoltából. A sci-fi, horror, és fantasy elemekkel teleszőtt történet tökéletes képet fest a rasszizmus bénító ridegségéről is. Tarts bloggereinkkel, hogy esélyed legyen megnyerni az izgalmas kötet egy példányát!

Egy ideje már lázban tartja a Lovecraft földjén a horror és a fantasy rajongóit, és a megjelenés óta rengeteg, vegyes kritikát lehetett olvasni a kötetről, mert nem teljesen azt hozta, amit Lovecraft kedvelői a cím alapján vártak. Bevallom, én sosem olvastam még a híres horrorszerzőtől, de már az olvasás előtt is jól tudtam, hogy a regény csak lazán kapcsolódik a munkásságához, ezért ennek tudatában már el mertem olvasni ezt a nagyon sikeres regényt, Kicsit ugyan tartottam tőle, hogy túl ijesztő lesz, viszont szerencsére ilyen problémám nem volt a történettel, mert ebben a könyvben a legfélelmetesebbek nem a szörnyek.

Már a borító is azt sugallja, hogy a Lovecraft földjén erősen kapcsolódik a néhány évtizede még olyan divatos ponyvákhoz, melyek általában a horror vagy a krimi műfajában születtek meg. Magának a nyelvezetnek is van egy ilyen beütése érzésem szerint, bár nem olvastam túl sok ilyen könyvet, de a Lovacraft földjén egyszerű nyelvezetű, és világos cselekményű, könnyed történet. A kötet nyolc fejezetből áll, melyek külön-külön kis történeteket építenek fel, nagyjából úgy, mint egy filmsorozat részei: minden fejezetben lezáródik egy eseménysor, ugyanakkor fenntartja az érdeklődést, hogy folytassuk a következő résszel az olvasást. Az egyes részek emellett más-más főszereplővel dolgoztak, akik nagyon érdekessé tették a részeket, bár emiatt a technika miatt nem sikerült egyik szereplőhöz sem igazán közel kerülni.

Lovecraft Country
A könyvből készült sorozat / Forrás: Port.hu

Nekem Letitia karaktere volt a legszimpatikusabb, aki több fejezetben is szerepet kap – különösen a könyv első felében -, mert a nő egy nagyon önálló és céltudatos személyiség, aki minden nehézség ellenére kitart a céljai mellett: legyen az egy ház megtartása, vagy egy kalaadban való részvétel. Letitia a testvérével, Rubyval ellentétben erősen hisz benne, hogy Isten vigyáz rá, és terelgeti az útján, míg nővére jóval kiábrándultabb ember, aki már nem is igazán hisz benne, hogy jobbra fordulhat a sora. Érdemes megemlíteni még egy női karaktert, Hippolytát, akinek alakja azért volt számomra kifejezetten izgalmas, mert a nő hatalmas tudásvággyal rendelkezik, csak épp a bőrszíne miatt nem adatott meg neki, hogy kövesse az álmát, és csillagász legyen belőle. Talán épp az ő fejezete volt a legizgalmasabb, bár egy kicsit kilóg a többi közül – nincs ugyanis hatalmas jelentősége a történet folyásában – mégis igazán jól bemutatja, hogy milyen mehézségekkel kell megküzdenie egy fekete nőnek.

Vannak persze férfiak is, annyi, hogy szinte fel sem lehet sorolni őket, ezért csak Atticust emelném ki, aki az első fejezet főszereplője, és imád olvasni, de apjával egészen furcsa kapcsolatban van, mert az idős férfiben rengeteg harag van – amit persze meg lehet érteni tudva azt, hogy milyen volt az élete. De talán a legizgalmasabb szereplő Caleb Braithwhite volt, aki egy furcsa, simlis szereplő, aki hol rosszat, hol jót tesz hőseinkkel, de általában tartja a nekik tett szavát, ezért nagyon nehéz őt egyértelműen besorolni a rosszak közé.

“Sokan tápláltak persze romantikus téveszméket a szabadkőművességről, akik pedig csatlakoztak, azok előbb-utóbb elfogadták annak, ami – baráti körnek, jótékonysági szervezetnek, önsegélyező egyesületnek-, vagy kiábrándultan kiléptek, amikor megértették, hogy sosem fogják titokban a világegyetemet irányítani.”

Ahogy a korábbi kritikákból is olvasható, a lovecrafti hangulatot elsősorban az első fejezet hozza, de szörnyekről itt sem igazán van szó, mindössze egy természettudós/varázsló szektáról, akik uralni próbálják a természetet. Hőseink Braithwhite, a szekta egyik részének vezetőjével találkoznak az első részben annak vidéki kúriájában, és már itt is különös kalandokba keverednek, de az események egyre csak érdekesebbek lesznek, ahogy a Turner család és hozzátartozóik egyre inkább belekeverednek a társaság mindennapjaiba. Főszereplőink egytől egyik feketék, akiknek az ’50-es években nincs könnyű dolguk Amerikában, ezért a szekta nélkül is bőven vannak gondjaik.

És el is érkeztünk a könyv egnagyobb erősségéhez: Ruff már az első oldalaktól nagyon mélyen és pontosan bemutatja, hogy hogyan is élnek az afroamerikaiak ekkoriban, és számunkra talán elképesztőnek tűnő, ugyanakkor kijózanító epizódokat sző a történetbe, melyek a család megpróbáltatásaikat mutatják be. Így például szembesülhetünk vele, hogy a néger autózókat a semmiért is megállítják, és akár le is tartóztatják a rendőrök az országúton – ha épp nem ölik meg őket azonnal, de az sem mindegy, hogy hol vesznek házat, vagy épp hol akarnak megebédelni ezek az emberek. A Lovecraft földjén tehát nagyon részletes tablót készít a rasszizmusról, és véleményem szerint ebben a kötetben valójában az adott okot ijedtségre a leginkább, hogy ezekben a kis történetekben a saját korunkra is ráismerhetünk. Elkéesztő, hogy a rasszizmus mennyire beivódhat egy társadalomba, és nyilván napjaink Amerikája sem mentes ettől, mégis megdöbbentő, hogy mennyire zaklatott és veszélyes volt az ’50-es években egy néger család élete.

Természetesen a regény lényegét elsősorban nem a mondanivaló adta, hanem jó ponyvához mérten a cselekmény. A realista és a természetfeletti események gyönyörűen összefonódnak a történetben, és sokszor bizony kimondottan hátborzongatók a kalandok, melyekbe a szereplők keverednek, de sokszor azt éreztem, hogy ennél lehetne izgalmasabb is a történet, a szerző valahogy nem tudta fenntartani a feszültséget, ezért nem igazán tudtam izgulni egyetlen ponton sem, melynek részben az is lehetett az oka, hogy egyik szereplőt sem zártam a szívembe, hiszen nem kaptak kimerítő jellemrajzot. A regény második felében sajnos a mágikus elemek és a varázslás is háttérbe szorultak, ami az elején még különleges hangulatot adott a történetnek, – különösen az első három fejezetben -, amit szintén nagyon sajnáltam. Ennél azonban sokkal fájóbb volt, hogy egy weird fantasyhoz képest kissé laposnak éreztem a cselekményt.

Ez persze ne vegye el senki kedvét ettől a regénytől, a Lovecraft földjén ugyanis kimondottan  jó élmény lehet azoknak, akik a klasszikus ponyvákat is szerették, ráadásul nagyon fontos üzenete van a könyvnek a rasszizmusról, ezért mindenképpen fontos könyvként tekintek rá. Mivel nem sok könyvet olvastam az afroamerikaiak helyzetéről a 20. század közepén, ezért nekem ez a része vitte el a könyvet, de Ruff regénye egy könnyedeb, kalandos olvasmánynak is remekül megfelel, ezért kezdjetek bele bátran a történetbe!

Értékelés:

Rating: 4 out of 5.

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

Nézd meg a regényből készült sorozat előzetesét is:

NYEREMÉNYJÁTÉK

Több főszereplőnknek, köztük Atticusnak is a tudományos fantasztikum a kedvenc irodalmi műfaja. Mostani játékunkban emiatt a sci-fi népszerű képviselőit keressük. Az állomásokon megadott leírások alapján írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy melyik könyvre gondolhattunk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

A könyv, amit keresünk, brit szerző 1949-es megjelenésű negatív utópiája. Történetében egy fiktív társadalom diktatórikus mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, amelyben az egyén köteles tökéletesen alkalmazkodni az állam elvárásaihoz, ha muszáj, még a történelmet is meg kell hamisítania…

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

10.30. Booktastic Boglinc
11.01. Spirit Bliss
11.03. Veronika’s Reader Feeder
11.05. Utószó
11.07. A szofisztikált macska
11.09. Olvasónapló

A könyv adatai:

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 398 oldal, keménytáblás
ISBN: 9789634195818

%d bloggers like this: