Értékelés

Don DeLillo: Nulla K

Fülszöveg:

Jeff ​Lockhart egy különös létesítménybe érkezik valahol Kazahsztán és Kirgizisztán határán a sivatagban. A kihalt folyosókon sehová sem nyíló ajtók sorakoznak, a mennyezetről váratlanul aláereszkedő vetítővásznakon háborúk és természeti katasztrófák képei sorjáznak. A legmeglepőbb helyeken csupasz próbababákból készült bizarr installációk rémisztik meg a bolyongó férfit.
A szürreális hely valójában a legmodernebb laboratórium, melyben hibernált emberi testeket őriznek a távoli jövő számára, amikor a tudományos fejlődésnek köszönhetően vissza lehet majd hozni őket az életbe. Jeff búcsúzni érkezett ide, mert apja és annak felesége úgy döntött, az asszony gyógyíthatatlan betegsége miatt mindketten lefagyasztatják magukat, hogy egyszer majd egy új világra ébredjenek. A különleges helyen, ahol mindent beleng a halál fenyegetése és az öröklét ígérete, Jeff kénytelen szembenézni az őt kamaszkorában elhagyó apához fűződő viszonyával és saját élete ürességével.
Don DeLillo legújabb regényében nemcsak a halálról elmélkedik, hanem az életet is dicsőíti, mérlegre teszi a világ sötét oldalát – terrorizmus, árvíz, tűzvész, éhínség, járvány – és a mindennapi élet, a szeretet szépségét és emberségét.


Don DeLillo amerikai szerzőt a posztmodern irodalom egyik központi alakjaként tartják számon. A Nulla K című – magyar nyelven ötödikként megjelent – regényében az író a modern élet ürességének színpadán az élet, halál, létezés és identitás kérdéseinek adta a főszerepet. A jellegzetes delillói stílusban íródott könyv a Jelenkor Kiadónak hála idén már a hazai olvasókhoz is eljuthat – ha pedig velünk játszotok, akár a regény egy példányát is megnyerhetitek!

Sok mindenre számítottam, amikor elolvastam a Nulla K fülszövegét, leginkább egy izgalmas, érdekes sci-fire, de amit végül kaptam, az valami nagyon más volt, bár nem feltétlenül a rossz értelemben. DeLillo regényének alaphelyzete az, hogy valahol Kazahsztán és Kirgizisztán határában, egy eldugott laboratóriumban elkezdenek embereket lefagyasztani, hogy később, egy jobb világban felébresszék őket. A történet mégsem megy el a sci-fi irányába, ehelyett a filozofikus-egzisztencialista regény lesz belőle, tele komoly kérdésekkel.

“Van valami, amitől kényelmetlenül érzik magukat? Gondolnak-e a technovírusra, a teljes rendszercsődre, a globális összeomlásra? Vagy inkább személyes a dolog? Érzik-e úgy, hogy átjárja önöket valami szörnyű digitális pánik, ami mindenütt ott van, és nincs sehol?”

A történetünk főszereplője Jeff ​Lockhart, aki ebbe a különös intézménybe látogat el, hogy elbúcsúzzon az apja második feleségétől – a nő ugyanis betegsége miatt lefagyasztatja magát. Jeff azonban nincs felkészülve rá, hogy milyen titokzatos, furcsa helyre kerül, ahol a férfit szinte semmi inger nem éri, leszámítva a rejtélyes próbababákat, és vetítőket, melyeken a világ szörnyűségeit nézheti időnként, na meg azt a néhány embert, akikkel filozofikus beszélgetést folytat Jeff. Ha erre a helyre gondolok, akkor nagyon találónak érzem a címet, mely az abszolút nulla fokra (nulla Kelvin) utal, és jól jelképezi ezt az iszonyatosan hideg, steril környezetet, melyben a mű nagyobb része játszódik. Bár nem történik a regényben olyasmi, ami ne történhetne meg a valóságban is, mégis szürreális érzés ezeken az üres folyosókon bolyongni, beszélgetni, élni.

A történet tehát egy nagyon nyomasztó légkört teremt, ami nekem nem feltétlenül jött most jókor, viszont nagyon hasznos ahhoz, hogy kibontakozhassanak a mű fontos kérdései, például az, hogy mi értelme van az életnek, ha nem követi a halál, hogy mi lesz, ha már nem kell félnünk tőle, hogy az életünk egyszer véget ér, és még számtalan morális-egzisztencialista kérdés. Jeff fokozatosan jut el egyáltalán ezeknek a kérdések feltevéséig is, és sokat töpreng, filozofál, elmélkedik a miértekről, és közben önmagáról és az ő életéről is, miközben a tudományos létesítményben valójában a vallási fanatizmust tapasztalja meg.

“Gombrowiczot lengyelül akartam olvasni. Egy kukkot se tudtam lengyelül. Csak az író nevét ismertem, azt ismételgettem hangtalanul és másképp. Witold Gombrowicz. Eredetiben akartam olvasni.Vonzónak találtam ezt a kifejezést. Eredetiben olvasni.”

Jeff egyébként sem egy érdektelen karakter, ugyanis már a megérkezése előtt is furcsa, különc figura volt, aki becsukja a szemét a sötét szobában, hogy befogadja a sötétséget, és nevet ad az őt körülvevő embereknek, miközben azon gondolkozik, hogy ő normális-e tulajdonképpen. Ebben az ingerszegény környezetben pedig, teljesen lecsupaszítva, előbújik a valódi személyisége, és felidéződnek a férfi emlékei a traumatikus gyerekkoráról, és a szüleihez fűződő viszonyáról. Ezekből a visszatekintő részekből nagyon szépen kirajzolódik, hogy milyen nagy hatással van Jeffre az apja, aki igazából sosem foglalkozott vele, mégis minden tette mögött ott rejlik az alakja.

A regényben igazából csak Jeff alakja rajzolódik ki erőteljesen, ugyanis nagyon hangsúlyosan az ő nézőpontjából figyelhetjük az eseményeket: ha ő figyel, mi is figyelünk, ha elkalandozik, mi sem tudjuk, hogy mit mondtak neki… DeLillo gyakran szándékosan játszik vele, hogy valaki nagy monológjánál egyszer csak elkalandozik a főhősünk, vagy csak két mondatban összefoglalja, amit hallott, és inkább arról gondolkozik, hogy milyen nevet adjon a felszólalónak. Ez a játék néha lehet, hogy idegesítő, ugyanakkor nagyon bravúros is, és folyamatosan emlékezteti az olvasót, hogy kire is kell figyelnie.

A Nulla K tehát nem egy cselekményben gazdag regény, sőt, szinte alig történik benne valami, ami egy nagyon lassú folyású művé teszi, amihez még az erősen nyomasztó, rideg hangulat is hozzájárul. Így aztán ez a könyv a legkevésbé sem könnyű olvasmány, nemcsak hangulat, de a téma és a stílus iránti fogékonyságra is szükség van, na meg éber agyra és sok időre, hiszen ezt a regényt nem lehet egy nap alatt elolvasni. Én legalábbis nagyon küzdöttem a könyvvel, többször félretettem, pihentettem egy kicsit, ugyanakkor nem bánom, hogy elolvastam, mert tényleg egyedülálló élmény volt. Nem mondom, hogy hibátlan könyv, mert sokszor túlírtnak éreztem, soknak tűnt az egy-egy téma, kérdés, probléma körüli rágódás, úgy gondolom, hogy jóval kisebb terjedelemben is el lehetett volna érni ugyanezt a hatást. És egy kicsivel több cselekmény könnyebben feldolgozhatóvá is tette volna a könyvet, aminek szintén örültem volna.

Mindezt végiggondolva azt hiszem, hogy a Nulla K egy nagyon fontos, de nehéz olvasmány, és azt is látom, hogy mennyire komoly egzisztenciális kérdésekkel és személyes vívódásokkal van megtöltve a mű. Aki sci-fire vágyik, az valószínűleg csalódni fog DeLillo könyvében, aki azonban nem viszolyog a komoly filozófiai tartalomtól, annak nagyon ajánlom a művet. Ha van időd és kedved végigrágnod magad a regényen, akkor biztosan nem mindennapi élményben lesz részed.

Értékelés:

Rating: 3.5 out of 5.

Ha kedvet kaptál a regényhez, itt megvásárolhatod!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Don DeLillo könyvében kiemelt fontosságú az identitás és az önmeghatározás kérdésköre, ezért most a turné mindhárom állomásán egy olyan idézetet olvashattok, melynek témája szintén az identitás. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, milyen nemzetiségű az író, akitől az adott idézet származik.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

Magamhoz szorítom mindazt, amire életem első hat évéből emlékszem, és mindazt, ami abból az időszakból képek és tárgyak formájában megmaradt, ezek identitásom fontos részei, értelemmel és folytonossággal töltik meg ennek az „énnek” az egyébként üres és értelmetlen körvonalait.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

07.21. Flora the Sweaterist
07.23. Utószó
07.26. Könyv és más 

A könyv adatai:

Kiadó: Jelenkor
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 324 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789636766344
Fordította: Széky János

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: