Cselnyák Imre: A sivatag hercegnője

Fülszöveg:

Bagdad, ​hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!
A kislány Zubeida élete csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol hastáncosokat nevelnek.
Nem elég szépnek lenni, a tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita főimám, de Zubeida retteg a férfitől.
A sors közbeszól, és Bagdadban árvíz támad.
Zubeida éppen csak megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy szigeten.
Vajon az-Zahir mit érez iránta?
Tudja szeretni szívből, szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?
Miért hagyja őt faképnél? Találkoznak még valaha?
És mit tehet Zubeida, amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?
Zubeida a szerelem szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani és ellentmondani.
Lebilincselő hitelességgel és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet.
Titkos vágy, tilalmak és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregy éjszaka meséinek magával ragadó világában!

Egy ideje vonzanak a mesés keleten játszódó regények, ezért amikor megláttam egy raktárvásáron Cselnyák Imre – egyébként külsőre is gyönyörű – regényét, nem tudtam a boltban hagyni. A könyv egy fiatal lány, Zubeida történetét meséli el, akinek vidám gyerekkora a bazársoron egyik pillanatról a másikra véget ér, mert egy szerencsétlen fogadást követően eladja hastáncosnak az édesapja. Így indul A sivatag hercegnőjének izgalmakkal teli, különleges története, mely nemcsak a romantikus lelkeket, de az arab világ szerelmeseit is könnyedén magával ragadja.

Bár már a regény elején is sok minden történik, a viszonylag erős nyitást követően kicsit leül a történet. Zubeida a hastáncos lányos között töltött évei nem bővelkedtek izgalmakban, ezek a jelenetek inkább csak ennek a zárt világnak a működését próbálják bemutatni, de számomra néhol kissé unalmassá vált a könyv. Aztán valamikor a regény közepén, az árvíz megjelenésével az események is beindultak, és innentől igazán egyre kalandosabbá válik a cselekmény. Hasonló történik Zubeidával, aki egy nagyon tapasztalatlan, a világról keveset tudó lány – hiszen nincs is lehetősége megismerni, így aztán sokáig teljesen elégedett a sorsával, és nem is igazán vágyik a szabadságra. Egészen addig, amíg kellemetlen helyzetbe nem kerül, és kénytelen fellázadni a sorsa ellen. Túlzás lenne aazt mondani, hogy ettől kezdve Zubeida egy erős női karakterré válik, de ahogy halad a cselekmény, mindenképpen egyre önállóbb lesz, és egyre inkább megismeri a világ működését. Ennek ellenére naivsága még később is többször bajba sodorja.

„Négy dolgot nem lehet visszavonni: a kimondott szót, a kilőtt nyilat, az isteni rendeletet és az elmúlt időt.”

Ennyiben mindenképp realisztikus Zubeida karakterábrázolása, hiszen nem hagyja – nem is hagyhatná – maga mögött teljesen a sok évnyi bezártságot, és a tapasztalatlanságát. A történet vége is épp amiatt lesz tökéletes, hogy összhangban van Zubeida jellemével és a kor lehetőségeivel, ugyanakkor szívesen olvastam volna még tovább, és kicsit részletesebben Zubeida útjáról az önállóbb, teljesebb élet felé. Bár a regényben – és sajnos sokszor még a valóságban, napjainkban is – kevés lehetősége van a nőknek, úgy érzem, Zubeida mindent megpróbál kihozni abból, ami neki adatott. És hála az égenek, a szerencse is mellé áll néha.

Amiben ez a regény tényleg erős volt, az a hangulatiság. A kötetet az első oldaltól fogva áthatja a mesés kelet hangulata, a selymek, gyönyörű ruhák, ékszerek és a különleges épületek szinte végig jelen vannak, és éles ellentétben állnak a nők szörnyű helyzetével. A történetben viszonylag sok női karakter feltűnik, többségük igazán elnyomott helyzetből jön, vagy abba kerül, vannak, akik mindenüket elvesztik. Ezeket a történeteket nem követhetjük végig, erre nincs is szükség, viszont nagyon érdekes egy-egy pillanatot elkapni ezekből a női sorsokból. Így egy viszonylag teljes képet kapunk arról, hogy mégis milyen – nem túl rózsás – lehetőségei vannak egy nőnek ebben a világban.

Érdemes még megemlíteni, hogy a regény nyelvezete nagyon kidolgozott, néhol szinte már lírai szépségű. Az elbeszélő és Zubeida is gyakran ad nagyon érzékletes leírásokat, és mindaz, amit a mahasztiról, azaz a hastáncról mondanak, az is nagyon megkapó. A regény rengeteg olyan szót is használ a szerző, melyek elrepítenek minket az arab országokba, ami tetszett, ugyanakkor hasznos lett volna a könyv végén egy szószedet, mert őszintén szólva nem minden szónak ismertem a jelentését.

„A mahasti befelé forduló művészet, bármit hisznek is róla. „Föl kell olvasztani az érzéketlen szíveket” − csendültek bennem Atifah szavai. Az a hastáncos, aki láthatólag a jelenlévők kegyeibe óhajt férkőzni, és ennek tanújelét is adja, a szerény előadók közé sorolja magát. Megjegyzem, belőlük van több a világban. S az emberek zöme is úgy véli, helytelenül, hogy a mahasti egyenlő a kacérkodással, amellyel a lány fölkínálja magát a férfinak.”

Mindent összevetve Cselnyák Imre regénye egy nagyon különleges, érdekes történetet mesél el, mely ugyan nem volt minden pontján egyformán izgalmas, de a hangulata és a gyönyörű nyelvezete kárpótolt ezért. Érdekesség, hogy ugyanez a történet – apró eltérésekkel – már megjelent egyszer, de a szerző álnéven, Jean-Pierre Montcassenként jelentette meg. A regényt csak 2018-ban dolgozták át, és jelentette meg a Könyvmolyképző Kiadó az Arany pöttyös könyvek között. Úgy gondolom, jó döntés volt, mert a kiadó ezzel egy igazán remek regényt adott újra az olvasók kezébe.

Értékelés: