Értékelés

Stephenie Meyer: Life and Death – Egy életem, egy halálom

Forrás: moly.hu

Fülszöveg:

Minden éremnek két oldala van…
Bellát és Edwardot is már ismered. Most találkozhatsz Beau-val és Edythe-tel!
Amikor Beaufort Swan a borús kisvárosba, Forksba költözik, és megismerkedik a vonzóan rejtélyes Edythe Cullennel, az élete izgalmas, de ijesztő fordulatot vesz. A titokzatos Edythe-t porcelánfehér bőre, aranyszínű szeme, igéző hangja és természetfeletti képességei ellenállhatatlanná teszik. Csakhogy Beau-nak fogalma sincs róla, hogy minél közelebb kerül a lányhoz, annál nagyobb veszélybe sodorja saját magát és a szeretteit. És lehet, hogy túl késő lesz visszafordulni…
A kultikus szerelmes regény lebilincselő újragondolása minden Alkonyat rajongónak kötelező olvasmány! A történetet a szerző, Stephenie Meyer bevezetője és utószava egészíti ki.
Az Alkonyat/Twilight első megjelenése, 2005 óta modern klasszikussá válva olvasók millióit varázsolta el.

2010 körül, amikor hazánkat is elérte az Alkonyat-láz jómagam még általános iskolába jártam, de emlékszem, hogy az idősebbek folyton a könyvekről beszéltek, sőt, sokan annyira várták az újabb részeket, hogy kalózfordításokban, megkérdőjelezhető minőségben is elolvasták. Én csak néhány évvel később vettem a kezembe a regényeket, addigra a film miatt már sokan rossz véleménnyel voltak a Twilight Sagaról, de engem teljesen beszippantott, és napok alatt végeztem ki a vaskos köteteket. Így aztán nagyon örültem, amikor kiderült, hogy Stephenie Meyer ír egy kiegészítő kötetet, vagy ha úgy tetszik, újraírja az Alkonyatot.

Képtalálat a következőre: „twilight stephenie meyer”
Forrás: Wikipédia

A regény pontosan az, aminek mutatja magát: az eredeti szinte pontos újraírása, azzal a különbséggel, hogy a szereplők nagy része nemet vált, illetve Meyer néhány helyen változtatott egy kicsit, ahol szükségesnek érezte (az előszóban és az utószóban pontosan ki is fejti a szerző, hogy miért változtatott egyes dolgokon). Meyer mindezzel arra a kritikára reagált, miszerint Bella túlságosan passzív szereplő, aki nagyban függ Edwardtól. Ebben a könyvben azonban Bellából Beau lesz, amivel a szerző azt szerette volna bebizonyítani, hogy a nemi szerepektől független ez a gyengeség, és Beau férfi létére ugyanígy függne egy vámpír lánytól.

Tény, hogy Meyer érdekes szituációt teremtett azzal, hogy a regényben a férfi főszereplő mérföldekkel gyengébb lesz a lánynál, akibe szerelmes lett, ezzel párhuzamosan pedig Edythe erős női karakterként tűnik fel – na nem mentálisan, hiszen annak ellenére, hogy Beau számára veszélyt jelent, ő nem bír ellenállni a fiúnak. Ez egyébként Beau-ra is igaz, hiszen elég hamar rájön, hogy távol kéne tartania magát Edythe-től, mégsem teszi. Vagy ez inkább bátorság volna? Esetleg őrültség? Vajon ha egy férfi kockáztatja a biztonságát azért, hogy egy nővel legyen, az más megítélés alá esik, mintha egy nő tenné ugyanezt? Egy biztos, Meyer adott némi gondolkodnivalót a nemek megcserélésével.

Közelítve a karakterekhez, arra jöttem rá az olvasás során, hogy Bella jelleme egész jól passzol Beau-hoz: a tettei érthetőek voltak, még ha nem is feltétlenül logikusak. Oké, néha tényleg kicsit picsogósnak, nőiesnek tűnt, de miért is kéne minden férfinak macsónak lennie? Számomra Beau-t a jelleme kifejezetten szimpatikussá tette: egy folyton pörgő anya mellett Beau befelé forduló, csendes emberré vált, akit azonban egyszerre teljesen elbűvöl egy titokzatos, gyönyörű nő. Mert ez lett Edwardból: Edythe, akinek sokkal jobban áll, hogy ragyog a napfényben, és valamiféle titokzatos aura lengi körül.

3585384171_8298fbc7d2_o
El tudod képzelni fordítva? / Forrás: Flickr

A cselekmény nagyjából megegyezett az Alkonyatéval, bár nekem nagyon tetszett a csavar. Viszont a nemek felcserélése hozott néhány furcsa mozzanatot, például számomra nagyon vicces volt, hogy Beau felpattant a nála sokkal alacsonyabb Edythe hátára, és úgy szaladtak át az erdőn. Ez – és az ehhez hasonló furcsaságok – egy kicsit kizökkentettek engem, és ezeken a pontokon nagyon éreztem, hogy egy átiratról van szó. Voltak olyan szereplők is, akiknek kifejezetten rosszat tett az átváltozás, és a Cullen család valahogy nagyon furává vált azáltal, hogy felcserélte Meyer a nemeket, néha el sem tudtam dönteni, hogy ki kicsoda lenne. Ezt leszámítva simán megállta a helyét a könyv az Alkonyattól függetlenül is, én legalábbis nagyon élveztem olvasni – persze némileg a nosztalgiának is köszönhetően.

Azt hiszem, hogy a rajongóknak nem kell ajánlgatnom a könyvet, mert úgyis elolvassák, és nem gondolom, hogy csalódottak lesznek – bár lehet, hogy a felcserélések nem tetszenek majd mindenkinek -, ugyanis nagyon jól esik ennyi év után ismét olvasni valamit ebből az univerzumból. Azonban – mint már említettem – azok is nyugodtan elolvashatják, akik az eredetit sagát nem olvasták, mert önmagában is egy egész jó YA-történet az Egy életem, egy halálom. Nyilván azok a hibák, amik az eredeti történetben megjelentek, itt is felütik a fejüket, de ezekkel külön most nem foglalkoznék.

Értékelés:

Rating: 4 out of 5.

Nézzétek meg, hogy képzelik el a rajongók Edyth-t és Beau-t:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: