Értékelés

Margaret Atwood: Testamentumok

Fülszöveg:

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…

A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal.  A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv.”

Néhány éve A szolgálólány meséje lázba hozta az egész világot, Magyarországon pedig a Jelenkor kiadásában érte el nagy sikereket a könyv, azonban számos kérdést hagyott nyitva a regény vége. Most azonban végre megérkezett a várva várt folytatás, mely 15 évvel A szolgálólány meséje után veszi fel a fonalat, és egyszerre három – régi vagy új – szereplő szemszögéből mutatja be, hogy mi történt azóta Gileárdban. Tartsatok bloggereinkkel, fejtsétek meg a feladványokat, és nyerjétek meg a könyv egyik példányát!

Margaret Atwood az egyik kedvenc íróm, szinte bármit olvasok tőle, az megnyer magának, ráadásul nagy rajongója vagyok A szolgálólány meséjének – a sorozatnak és a könyvnek is, – ezért aztán nem volt kérdés, hogy amilyen hamar csak tudom, elolvasom a Testamentumokat is. A könyv A szolgálólány meséjének folytatása, ami azért érdekes, mert Atwood eredetileg nem tervezett második részt, azonban a sorozat olyan nagy sikert hozott a könyvnek, hogy úgy döntött, mégis ír egy új részt. Nem volt azonban egyszerű dolga, hiszen nem akarta a sorozatot megírni könyvben, ugyanakkor az sem lett volna szerencsés, ha ellentmondásba keveredik vele. Így aztán – köztes megoldásként – a Testamentumok tizenöt évvel A szolgálólány meséje után veszi fel a történet fonalát.

Képtalálat a következőre: „margaret atwood”
Margaret Atwood / Forrás: Flickr

Mielőtt bővebben értékelnék, el kell mondanom, hogy imádtam a könyvet, Atwood stílusa és történetszövése, illetve a világ kidolgozottsága most sem okozott csalódást. Rég nem olvastam el ilyen gyorsan könyvet, pedig nem egy rövid történetről beszélünk. Emiatt aztán nem tudok szigorú lenni a Testamentumokkal, holott ahogy elkezdett leülepedni bennem a katartikus érzés, feltűnt néhány ellentmondásos momentum a regényből.

A történet három szálon fut, melyek mindegyikéhez egy-egy elbeszélő kapcsolódik. A három narrátor közül A szolgálólány meséjéből megismert Lydia néni volt a legkiemelkedőbb, emellett ő kapta a legtöbb fejezetet is, bár ezek nem voltak kimondottan hosszúak. Viszont ezekből a részekből egy borzasztóan érdekes karakter bontakozik ki, aki sokban különbözik a korábban már megismert Lydia nénitől. Azt már tudtuk, hogy ő egy nagyon erős karakter, de most bepillantást nyerhettünk abba is, hogy hogyan lett néni, hogyan jutott ilyen óriási hatalomhoz egy férfiközpontú társadalomban, és mit gondol valójában Gileárdról. Nagyon izgalmas volt Lydia néni gondolkodásmódja, hozzáállása a világhoz, és érdekes volt, hogy tanúi lehettünk a nagyszabású terve megvalósításának, bár ennek nem minden részletét találtam teljesen logikusnak.

“Egy ember egymagában nem is igazán ember: másokhoz viszonyítva létezünk. Én egyedül voltam: fennállt a kockázat, hogy megszűnök ember lenni.”

Az eredeti forrása: Flickr

A könyv másik két narrátora két fiatal lány, akik azonban gyökeresen más közegből jönnek: Agnes Gileárdban nőtt fel, egy parancsnok és felesége gyermekeként, viszont mivel a gileárdi eszméken kívül sosem találkozott mással, mélyen hisz az államideológiában, a nők és a férfiak közötti különbségben és az isten által elvárt viselkedésminták szükségességében. Vele szemben Daisy Kanadában nőtt fel, szerető, bár időnként furcsán szigorú családban, és Gileárd szörnyűségeiről csak az iskolapadban hall.

A két lány teljesen más életutat jár be, a gondolkodásuk, világnézetük gyökeresen különbözik, de a feladat, amit véghez kell vinniük, nagyon is hasonló. Nekem személy szerint Agnes szála jobban tetszett, mert az elbeszélése alapján pontosan nyomon követhető, hogy hogyan torzul el egy lány személyisége Gileárdban – még egy ilyen kivételes helyzetben is, mint a parancsnoki család. Vele szemben Daisy nagyjából az olvasó értékrendjét képviseli, amivel felhívja a könyv a figyelmet a gileárdiak szélsőséges gondolkodásmódjára. Ugyanakkor számomra Daisy karaktere volt a leggyengébb, és némi gondolkodás után arra jutottam, hogy az események alakulásában összességében vajmi kevés szerepe volt. Ha fel tudok mutatni valami negatívumot a könyvvel kapcsolatban, akkor az ez.

“Ha egy történet, amit igaznak hitt az ember, hamisnak bizonyul, minden más történetet gyanúsnak talál.”

A regény cselekménye egyébként nagyon izgalmas, szinte le sem tudtam tenni: ahol épp nem pörögnek az események, ott Gileárd felszín alatti működésébe és a piszkos ügyeibe, a karakterek mindennapi életébe pillanthatunk be. A szerző számtalan titkot és rejtélyt csempészett, ezek egy részét viszonylag gyorsan ki találtam, míg más részük nekem meglepetést okozott. Bár első látásra a regény eltávolodik az első rész cselekményétől, de a történet végére nagyjából összeáll a kép, a szálak összeérnek, és sok olyan kérdésre is választ kapunk, ami még A szolgálólány meséjéből maradt ránk.

Mindent összevetve Margaret Atwood megint nagyot alkotott, a Testamentumok mesterien felépített regény lett, ami egyaránt visszautal az első könyvre és a sorozatra is. Míg A szolgálólány meséje nagyban épít az olvasó sokkolására – bár nem annyira, mint a sorozat – addig a Testamentumok már nem Gileárd horrorát akarja bemutatni, ehelyett a társadalom működése, a politika, a jellemek és társadalmi konfliktusok kerülnek előtérbe. Nem gondolta volna, hogy ezzel a Testamentumok képes esz felérni A szolgálólány meséjéhez, de szerencsére nagyon pozutívan csalódtam, mert nemcsak felért elődjéhez, de néhol még túl is szárnyalta azt.

Értékelés:

Rating: 5 out of 5.

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Gileárdban a társadalom különböző csoportokra oszlik, az alapján, hogy mennyi hatalma és milyen feladata van az adott személyeknek. Ebben a játékban az lesz a feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok, hogy melyik – akár a sorozatból is ismert – társadalmi csoportra gondoltunk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

Ők felelősek a szolgálólányok kiképzéséért, megszervezik a házasságokat és folyamatosan felügyelik a háztartások működését.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

01/13 Utószó
01/14 Sorok között
01/15 Spirit Bliss Sárga könyves út
01/16 Csak olvass!
01/17 A Szofisztikált Macska
01/18 Könyv és más
01/19 Readinspo
01/20 Hagyjatok! Olvasok!

A könyv adatai:

Fordította: Csonka Ágnes
Megjelenés dátuma: 2019-11-18 
Méret: 123 x 203 mm
Oldalszám: 614 oldal
Kötés: keménytábla, védőborító
ISBN: 9789636769987

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: