Rose Tremain: Gustav-szonáta

Fülszöveg:

Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját.
Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával.
A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére.
A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából.

Egy ideje már tervezem elolvasni a Gustav-szonátát, mert amellett, hogy nagyon megfogott a fülszövege, az is mellette áll, hogy a XXI. Század KULT-könyvek sorozatában jelent meg, melynek darabjai általában tényleg nagyon jó regények. Egy ideje már a polcomon csücsült a könyv, de végre volt időm, hogy elolvassam, és megszületett az értékelésem is. Bár alapvetően tetszett a regény, ezt most nem éreztem olyan erősnek, mint a sorozat többi kötetét.

A regény három részből épül fel: az elsőben megismerjük az ötéves Gustavot, aki az óvodában életre szóló barátságot köt Antonnal, a zsidó kisfiúval, aki ugyan nagyjából biztonságban van a háború ideje alatt is a semleges Svájcban, mégis megérzi a családja az antiszemitizmust. A regény azonban nem ezt állítja a középpontjába, hanem a két különböző háttérrel rendelkező kisfiú barátságára fókuszál. Érdekes felállás, hogy ugyan Anton zsidó származású, mégis valamilyen szinten Gustav felett áll, hiszen a családja viszonylag jó módban él, míg Gustav az anyjával kettesben nyomorog egy apró lakásban, és gyakran nem engedhetnek meg maguknak olyasmiket, amiket Antonék igen. Anton szerető családja is éles ellentétben áll Gustavéval, ugyanis utóbbi édesanyja képtelen igazán szeretni a kisfiát, folyton távolságtartó, ennek ellenére a kisfiú rajongásig imádja az ő Muttiját.

„A háborúban minden azon múlt, hogy ki vagy, és hol vagy. Attól fogva a sors döntött.”

A regény második része visszaugrik az időben, és megismerhetjük Gustav szüleinek előéletét, és megtudjuk, hogy a nő miért is vált olyanná, amilyen az első fejezetben volt, és főként hogy miért ellenséges Antonnal és a családjával szemben. Gustav édesapjáról is sokat tudunk meg, megtudjuk, hogy miért tartotta őt hősnek Gustav édesanyja, és hogy ennek ellenére miért nem beszél róla sosem. Számomra ez a rész érdekesebb volt az előzőnél, mert kitágítja a kontextust, és sok dolgot megtudhatunk a korszellemről és a háború hatásáról Svájcra, és konkrétan a Perle család életére.

„Amikor az ember fiatal, azt képzeli, még temérdek ideje van, hogy azt tegye, amit eltervezett. Nem veszi észre, hogy az idő múlik. Ez a baj. De az idő attól még múlik.”

A könyv harmadik részének ismét Gustav lesz a főszereplője, azonban sok év telik el, és az előttünk álló Anton már 50 éves. Érdekes ez a felállás, hiszen míg a legtöbb regény általában a főszereplő fiatal felnőtt korára helyezi a hangsúlyt, ebből a regényből ez az életszakasz teljesen kimaradt, bár utalások azért vannak rá. Ez a történetrész volt a kedvencem, ugyanis ez a szakasz Gustav útkereséséről szól, aki ráébredve arra, hogy elmúlt a fiatalsága, és Anton hatására ráébred, hogy valamit még tartogatnia kell számára az életnek. Anton vívódó karaktere is ebben a részben bontakozik ki.

Bár Gustav karakterét nem tartottam különösebben érdekesnek, az útjának megtalálása annál inkább megfogott, de megható volt látni az anyjához fűződő kettős viszonyát is. Gustav soha életében nem kapott igazi szeretetet senkitől, ezért még idős korában is belekapaszkodik mindenkibe, aki kedvességgel, szeretettel viszonyul hozzá, de akiktől igazán vágyna törődésre – az anyjától és Antontól -, nem kapja azt meg. Ráadásul az anyjától egész gyermekkorában azt tanulta, hogy el kell nyomnia az érzéseit, így azokat képtelen később kimutatni, és ezzel sok fájdalmat okoz – elsősorban magának.

„Belátod, ugye, hogy olyannak kell lenned, mint Svájcnak. Megértetted? Nem eshetsz szét, bátornak, függetlennek és erősnek kell lenned. És akkor majd jó életed lesz.”

Nem tudom, hogy mennyire tekinthetünk a Gustav-szonátára szerelmes regényként, de tény, hogy Anton és Gustav kapcsolata az első pillanattól túlmutat a barátságon, bár mindkettejüknek van kapcsolata nőkkel. Sokan mély, mindenen átívelő barátságként értelmezik a kapcsolatukat, hiszen a regény testiségről csak férfi és nő között tesz említést. Mindösszesen egy olyan érintés történik a két főszereplő között, még gyerekként, ami túlmutathat a barátságon. Ugyanakkor megalapozottnak tartom azt is, ha szerelemről beszélünk a férfiak között. Talán ez a kettősség még érdekesebbé teszi ezt a regényt.

Összességében a Gustav-szonáta egy nagyon megható, szívmelengető, ugyanakkor néhol fájó regény, mely egy férfi életét követi végig, egészen a születése előtti időtől, önmaga megtalálásáig. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli az ilyen jellegű történeteket, és nem elsődleges számára az izgalmas cselekmény, viszont szívesen bepillantana a „svájci néplélekbe”.

Értékelés: