Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek!

Fülszöveg:

Csodálatos történet a szerelemről és az itáliai konyha titkairól. 
1964, Dél-Olaszország. Mintha megállt volna az idő San Giulioban, a békés, napsütötte faluban. Az asszonyok itt még naponta frissen sütik a kenyeret, és esténként egy kis pletykálkodásra jönnek össze a Caffé Angeli illatos kávéi és süteményei mellett. 
1980, Róma. A Carozza család legidősebb lánya az olasz fővárosba szökik a szerelmével a kis faluból. Alig tud valamit a titokzatos férfiről, de szenvedélyesen szereti. Amikor keservesen csalódik benne, és terhes lesz tőle, nincs más választása, hazatér a szüleihez. 
2005, Dél-Olaszország. Egy fiatal nő érkezik Londonból a kis faluba…

Még tavaly augusztusban kaptam ezt a könyvet a BubbleBook egyik dobozában, de olyan sok jó könyv volt itthon, hogy nem jutott rá időm azonnal, utána pedig elmúlt a nyár, és már nem volt kedvem egy nyárias hangulatú regényhez. Mostanában azonban rengeteg komoly, lelkileg megterhelő történetet olvastam, ezért valami könnyed limonádét kerestem, ami kikapcsol, így ismét a kezembe akadt Nicky Pellegrino könyve.

Pozitívan csalódtam ebben a regényben, mert azt hittem, hogy egy klisés, romantikus regénnyel van dolgom, ehhez képest a szerelem nem is játszott központi szerepet az Olszország, szeretlek! címet viselő könyvben. A mű középpontjában két női sors áll: az egyik főszereplő Maria Domenica, aki egy kis olasz faluban él, és a hagyományok határozzák meg az életét, a másik pedig a lánya, Chiara, aki Londonban él, és azt próbálja kitalálni, hogy mihez kezdjen az életével.

„A titkos szerelmi viszony elméletben nagyon csábító, gondolta Rosalia. De a gyakorlatban hosszú, unalmas órákat jelent, mialatt az ember úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna, az élvezetes percekre pedig csak lopva, kurtán és ritkán kerülhet sor.”

Számomra Maria Domenica alakja sokkal izgalmasabb volt, mint Chiaraé, mert egy igazán erős, lázadó női karaktert ismerhettem meg a személyében, aki nem fél hátat fordítani az egész életének a saját és a lánya biztonsága érdekében. Bár némiképp kiszámítható volt, hogy mi fog történni vele, a személyisége vitte a hátán az ő részeit. Chiara esetében épp fordítva volt: nem éreztem olyan erősnek a karaktert, nem igazán örökölte Maria Domenica lázadó személyiségét, viszont a kalandok, amiken keresztül ment, nagyon érdekesek voltak: teljesen egyedül nekivágott Olaszországnak, hogy felkutassa a gyökereit.

A regény legnagyobb erénye kétségkívül az olasz hangulat és hagyományok bemutatása volt, a sok ételleírástól pedig nagyon megkívántam egy jó kis itáliai vacsorát, úgyhogy szívem szerint én is megvenném Chiara regénybeli szakácskönyvét. Sok vidám, és nagyjából ugyanennyi megható pillanat volt a könyvben, ezért jó volt olvasni, gyorsan végeztem is vele.

„A csúfban néha a szépség is jelen van”

Aki szeretne egy kellemes, nyári olvasmányt, de nem elégszik meg a nyálas, romantikus történetekkel, annak csak ajánlani tudom az Olaszország, szeretlek! című regényt. Számomra kellemes kikapcsolódás volt olvasni, és nagyon jól hozta a nyári hangulatot! Ráadásul ezután kedve lesz az embernek egy kicsit kimozdulni otthonról, és felfedezni valami újat – még ha nem is Olaszországot.

Értékelés: