Értékelés

Vivien Holloway: Vérvörös horizont

covers_397388
Forrás: moly.hu

Fülszöveg:

Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.
Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.
A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik. 
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.

Mióta olvastam a Végtelen horizontot, azóta be akarom szerezni ezt a rövid könyvecskét, ugyanis nem bírtam megszabadulni a regény hangulatától, és többet akartam belőle. Ebből is látszik, hogy nagyon tetszett az eredeti történet (egyébként itt írtam is róla), és valami hasonló élményre számítottam ezzel a kötettel kapcsolatosan is, ami két novellát tartalmaz a Végtelen horizont világából. Azonban kicsit csalódnom kellett, mert  – bár egy kis ajándéknak nagyon jó a fanok számára – önálló novellákként nem érzem erősnek a történeteket.

Az első novella, a Táguló horizont a Végtelen horizont előzménytörténete, és azt írja le, hogy hogyan találkozott először Nick Mattock és Becky, illetve hogyan kártyázta el a lány a Lélekvesztőt. Szerintem ez a novella volt az erősebb a kötetben, viszont a találkozás történetének nagy részét már ismertem a könyvből. Azt azonban semmiképp nem ajánlanám, hogy a regény előtt olvassátok el, ugyanis lelő egy nagy csavart a Végtelen horizontból. Mindezek ellenére élveztem a könyvet, jó volt egy kicsit újra becsöppenni a remek karakterek közé, a megszokott, megkedvelt világba, és nem utolsó sorban megismerni a fiatalabb Nicket és Beckyt, akik most is hozták a formájukat. Ez a történet akár még önállóan is megállná a helyét (nem véletlen, hogy korábban már megjelent egy novelláskötetben).

“Az éjszakai légikikötő látványa mindig lenyűgözte a lányt.”

A másik novella, a kötet címadója, a Vérvörös horizont nem tetszett ennyire. Számomra Juniper karaktere nem volt olyan emlékezetes a Végtelen horizontban sem, de bíztam benne, hogy mint egy ilyen erős, negatív karakterből ki lehet hozni valami érdekeset egy önálló novellában. Úgy érzem azonban, hogy ez nem igazán sikerült. A novellában szinte alig volt értékelhető cselekmény, a  karakterekelég egysíkúak voltak, és az érzelmeiken sem volt igazán hangsúly, pedig lehetett volna: kíváncsi lettem volna például arra, hogy milyen változás megy végbe Gerald fejében, mert elég nagy változás áll be a viselkedésében nagyjából egy nap alatt. A szerzőnő Juniper életéből is felvillantott jó néhány érdekes részletet, amiket érdemes lett volna továbbvinni egy-egy újabb fegyveres csata helyett. Igazából a lezárás is hagyott némi kívánnivalót maga után, de legalább a történet végére került egy pici izgalom, úgyhogy mégsem csuktam be csalódottan a könyvet.

“A hősiesség és a hülyeség semmiben sem különbözik egymástól, ezt jobb, ha az eszedbe vésed. A hősök ugyanúgy meghalnak, mint hülyék, csak általában sokkal hamarabb.”

Azt mondanám, hogy akinek tetszett a Végtelen horizont, azoknak érdemes egy próbát tenniük ezzel a könyvvel is, mert néhány részletet megismerhetünk belőle, ami kimaradt a könyvből, és ha szerettük a regény világát, valószínűleg boldogan ugrunk fejest belé újra. Én inkább a rajongóknak szóló meglepetésként, nem pedig önálló novelláskötetként értékelem ezt a könyvecskét, és így valóban megállja a helyét, és talán nem is akar ennél több lenni. A rajongók mindenképp szerezzék be!

Értékelés:

Rating: 3 out of 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: