Gioconda Belli: Nők országa

Fülszöveg:

Hogyan ​nézne ki egy olyan ország, amit teljes egészében nők irányítanak? Lehetséges-e megfordítani az évszázados beidegződéseket, és a nők szempontjai szerint újraszervezni a társadalmat egy gondoskodóbb, harmonikusabb és kevésbé elnyomó rendszerré? 
A kis latin-amerikai ország, Faguas földjén ez többé már nem elméleti kérdés. Amikor egy vulkánkitörés következményeként a férfiak tesztoszteron szintje váratlanul zuhanni kezd, a kizárólag nőkből álló Ledér Álmok Baloldala szinte akadálytalanul kerül hatalomra, hogy a hirtelen kezes bárányokká változó férfiaktól átvegye az ország irányítását. Ám a társadalomban véghezvitt „tavaszi nagytakarítás” nem mindenkinek tetszik, és amikor Viviana Sansón, az új kormány elnökasszonya merénylet áldozata lesz, a párt vezetőinek újra kell értékelniük mindent, amit eddig a politikáról, nőkről és „férfiakról, barátságról és szerelemről gondoltak…

Nagyon régóta áll már a polcomon ez a könyv, holott a fülszövegét érdekesnek találtam, nem véletlenül, mert a könyv elolvasása után is az alapötletet tartom a legjobbnak ebben a regényben. A történet szerint egy kis baráti társaság kitalálják, hogy egy kizárólag nőkből álló pártot hoznak létre, és átveszik a hatalmat Faguas, a kis latin-amerikai ország fölött. A nőknek épp kapóra jön egy vulkánkitörés, melynek füstje átmenetileg lecsökkenti a férfiak tesztoszteronszintjét, ezzel utat engedve a nőknek. Számomra ez a fejlemény elég kiábrándító volt, mert hiába bizonygatta a könyv, hogy a férfiak is Viviana és pártja mellé álltak, a hatalomra kerülésükhöz lényegében csodára volt szükség.

„De milyen szép is merésznek lenni! Minden nő megérdemelné, hogy legalább egyszer az életében elkapja egy ilyesfajta őrület; a fejébe vegyen egy tervet, és előreszegezett lándzsával nekivágjon megvalósítani, tudva, hogy akárhogyan is sül el a dolog, megéri az erőfeszítést.”

A könyv lényegében két szálon fut: az egyik a jelen, melyben az elnök merénylet áldozata lesz, és a párt többi tagjának meg kell próbálnia átmenetileg helyettesíteni őt az elnöki poszton, a másik szál pedig a kómában lévő Viviana története, aki újraéli az emlékeit, köztük a párt alapítását és a hatalomra kerülést. Maga az ötlet nem volt rossz, hogy két szálon fusson a cselekmény, azonban sok esetben untam a jelenbeli eseményeket, egyedül José de la Aritmética tudta némileg megmenteni ezt a vonalat.

Bár – még egyszer hangsúlyozom, – az alapötlet kimondottan érdekes volt, végül nem sikerült annyit kihozni a történetből, mint amennyit lehetett volna. A könyv jól elindul azon az úton, hogy bemutassa, semmilyen szélsőség nem jó egy országnak, és nem zárhatják ki a kormányzásból a férfiakat sem, azonban a regény végén mégis egy békésebb és fejlettebb ország képét vetíti előre a női irányítás alatt Gioconda Belli. Holott a kizárólag női irányítás is komoly visszásságokat szül: így például a nemi erőszakot elkövetőket ketrecben mutogatták, a háztartást vezető férfiaknak pedig valóságshow-t szerveztek. Elképzelni sem tudom, hány házasságot szakíthat szét, ha egyik pillanatról a másikra azt hangsúlyozzák a nőknek, hogy a férfiakra valójában nincs is szükség egy élhetőbb világ kialakításához.

A Nők országa tehát amellett, hogy érdekes gondolatkísérlet, nem tudott sokat adni, nem volt izgalmas cselekménye, és még tanulságot sem próbál átadni, habár a figyelmes olvasó azt mégis levonhatja, hogy csak akkor érhetőek el valódi változások, ha a két nem együttműködik – sem a nőket, sem a férfiakat nem tekinthetjük kevésbé értékesnek. Egy dolog azonban nagyon tetszett a könyvben: a nők nem akarnak a férfiakhoz hasonlítani ahhoz, hogy hatalomra kerüljenek, hanem épp nőiségük megtartásával szeretnének változást hozni. Azok számára, akik érdeklődnek s disztópiák iránt, és kíváncsiak, hogy hogyan nézne ki egy nők által vezettett ország, mindenképp érdekes lehet a Nők országa.

„Szerintem nem az a gond, hogy mit gondolnak a férfiak a nőkről, hanem hogy mit fogadunk el mi abból, amit gondolnak. Engedtük, hogy mindenért minket hibáztassanak, pusztán azért, mert nők vagyunk, hagytuk, hogy meggyőzzenek róla: a legértékesebb tulajdonságaink voltaképpen gyengeségek. Be kell bizonyítanunk, hogy a női létezés, a női cselekvésmód nemcsak ennek az országnak a megváltoztatására alkalmas, de az egész világnak javára válhat”

Értékelés: