Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Fülszöveg:

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy hány csillagot adjak erre a könyvre, mert annak ellenére, hogy találtam pár hibát a könyvben, a Szelídíts meg! olvastatta magát, és ennek megfelelően hihetetlen gyorsasággal a végére értem. A szereplőkkel könnyű volt azonosulni, mert elég jól kidolgozottak voltak, a cselekmény pedig épp eléggé izgalmas volt ahhoz, hogy ne unjam meg az olvasást. A történet középpontjában két gimis fiatal állt, Róka és Kisherceg, akik teljesen különböző karakterek, szinte semmi közös nincs bennük, azonban amikor kénytelenek találkozni, kiderül, hogy nagyon egy hullámhosszon vannak, és igazán élvezik a közös beszélgetéseket.

Mindenképpen szimpatikus volt, hogy nem voltak egyértelműen jó és rossz karakterek a könyvben (talán Kormit leszámítva), Rozi nem vált az iskola boszorkányává, mint egy sablonos tinidrámában, Kisherceg és Róka pedig egyáltalán nem voltak tökéletesként beállítva, többek között azért sem, mert Róka megbukott, Kisherceg pedig képtelen volt kitalálni, hogy milyen irányban tanul tovább. Talán a regény egyik legnagyobb pozitívuma éppen az, hogy Róbert Katalin tényleg azokhoz a problémákhoz nyúl, amik a leginkább érintik ezt a korosztályt, így a szerelem mellett a továbbtanulás, a bukás, a barátság, a kiközösítés és a zaklatás is terítékre kerül a könyveben. Mindezek miatt minden gimnazistának jó szívvel ajánlom a könyvet, de az idősebb korosztály számára sem érdektelen olvasmány!

„Kisherceg megtorpant a küszöbön, és valójában most először gondolt arra, hogy Róka mennyire szép. Nem úgy volt szép, mint Rozi, akinek tökéletes, babaszépségű, szimmetrikus arcát kihangsúlyozta a smink és a mindig gondosan elkészített frizura. Róka vonásai szögletesebbek voltak, és hangsúlyosabban látszott rajta kelletlenség, a rosszkedv, de a vidámság és az elmélyülés is. Róka attól lett szép, hogy valódinak tűnt.”

Két dolog volt azonban, ami nagyon zavart a történetben. Az egyik az, hogy egy tényleg jól megírt YA-regénynél, mint amilyen ez is volt, nem kellett volna ennyire erőltetni a párhuzamot A kis herceggel. A megszelídítés metaforája és az itt-ott felbukkanó idézetek még jók voltak, még azzal sem volt bajom, hogy Rozi jelképezte A kis herceg rózsáját, mert ezek elgondolkodásra sarkallták az olvasót, és esetleg A kis herceg újraolvasásra is, de a furcsa becenevek szerintem nagyon erőltetettek voltak.

A másik dolog talán az én személyes kiábrándultságom miatt zavart, de valahogy annyira idegen volt a valóságtól az, hogy Róka modora ellenére az osztálytársai mégis mindenáron közeledni akartak hozzá, és befogadni maguk közé. Nem kevés kiközösített gyerek jár az iskolákba, akik be szeretnének illeszkedni, mégsem tudnak, nem gondolom, hogy a tinédzserek épp olyasvalakit akarnának mindenképp maguk közé fogadni, aki ezt minden erejével elutasítja. Az emberek általában – különösen egy gimiben – nem elég kitartók ahhoz, hogy újra és újra próbáljanak közel kerülni egy olyan emberhez, aki durván elutasítja és semmibe veszi őket. Talán jobban tetszett volna, ha előbb Kisherceg „szelídíti meg” Rókát, és a már lenyugodott lánynak ezután oldódnának meg a problémái az osztálytársaival. De ez már tényleg csak az én kukacoskodásom.

„Bámulta, hogyan kergeti a szél a felhőket az égen, és hogyan fújja ki lassan őbelőle is a szomorúságot.”

Mindezeken felül muszáj még szót ejtenem a remek kivitelezésről, ugyanis a kötet gyönyörű borítót kapott, ráadásul nagyon kényelmes volt fogni is, ami külön öröm volt olvasáskor, ezért nyilván ezek is hozzájárultak a végleges értékeléshez.

Értékelés:

Ha tetszett a könyv, és kedvet kaptál A kis herceghez is, akkor nézd meg a filmet is!

A könyv olvasása közben folyamatosan Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyve járt a fejemben, ami az egyik legszebb YA-történet a szerelemről. Eleanor egy Rókához hasonló lány, csak még nehezebb családi körülményekkel, Park pedig Kisherceghez hasonlóan nagy nehezen nyeri el a lány bizalmát. Ezt a könyvet szintén mindenkinek ajánlom, különösen akkor, ha tetszett Róbert Katalin könyve!