Ajánló,  Értékelés

Téboly és szerelem – Emily Brontë és az Üvöltő szelek

Éppen kétszáz éve, 1818. július 30-én született meg a világirodalom egyik legkülönlegesebb női írója, Emily Brontë. Emily és nővérei Anne és Charlotte, valamint fiútestvérük az anyjuk halála után azzal töltötték az idejüket, hogy képzeletbeli birodalmakat találtak ki és történeteket írtak hozzájuk. Így kezdődött mindhármuk írói karriere. Emily azonban teljesen más, mint a nővérei, csupán egy regénye jelent meg, az Üvöltő szelek, mely olyan elemi erőt – szenvedélyt és szerelmet – mutat be, ami előtt a kortársak, de még a későbbi olvasók is értetlenül állnak. A regény először 1847-ben jelent meg, de Emily nem a saját neve alatt, Ellis Bell álnév alatt publikálta. Azóta számtalan kiadást megért és rengeteg nyelvre lefordították.

Charlotte_Brontë
Forrás: wikipedia.org

Az Üvöltő szeleket már korábban olvastam, de a szerzőnő születésnapja alkalmából írok róla egy rövid értékelést, hátha kedvet kaptok az (újra)olvasáshoz.

covers_453550Fülszöveg:

A ​korabeli kritika értetlenül fogadta ezt a „rendhagyó” regényt, Emily Brontë egyetlen prózai alkotását. Még nővére, Charlotte is jóformán mentegetni, magyarázni, szépíteni próbálja ezt az elemi erejű, jóformán a semmiből kiszökkent alkotást – az Üvöltő szelekmásodik kiadásához, 1850-ben írt előszavában „primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal” készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz hasonlítja immár halott húga regényét. Ma már a Brontë nővérek közül a kritika is, az olvasói közvélemény is Emilyt tartja a legnagyobbnak, az Üvöltő szelek-et nemcsak jobbnak, mint akár a Jane Eyre-t, hanem világirodalmi rangú műnek, a 19. század egyik reprezentatív nagy regényének. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását Emily Brontë előtt talán senki, azóta is csak kevés alkotó érzékeltette ilyen elemi erővel. Emily Brontë – írja Ruttkay Kálmán – „nem moralizál, nem a büntető törvénykönyv paragrafusaiban gondolkozik, nem gondol a társadalom működését szabályozó erkölcsi normákkal, nem hívja segítségül az isteni igazságszolgáltatást, s ő maga sem szolgáltat költői igazságot. Nála, mint minden más, a jó és a rossz is a »lenni vagy nem lenni« nagy alapkérdésének függvénye.”

Sosem olvastam még ezelőtt ennyire ellentmondásos regényt, mint az Üvöltő szelek, de a kritikák és értékelések alapján ezzel nemcsak én vagyok így. Ugyanis annak ellenére, hogy egy átlagos szerelmes regénynek tűnik, egyáltalán nem az. Ezt a könyvet imádni vagy gyűlölni lehet (esetleg mindkettőt egyszerre), de köztes érzelmeken nem nagyon tud kiváltani. A könyv számtalan emberi érzéssel és problémával foglalkozik, mint a szeretet, a gyűlölet, az érdek és téboly. Az Üvöltő szelek alapvetően két ember, Heathcliff és Catherine Earnshaw különös kapcsolatát dolgozza fel: már gyerekkorukban fellobban köztük a szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem, azonban egy különös éjszakán Catherine ráébred, hogy túl nagy köztük a társadalmi különbség, és másik férfit választ. Heathcliff azonban nem egy átlagos ember, nem képes túllépni a szenvedésén, és csak végletesen tud érezni: vagy tiszta szívből szeret, vagy borzasztóan gyűlöl.

Jobban végiggondolva talán a kettősség az, ami meghatározza ezt a regényt: a szeretet és a gyűlölet mellett folyamatosan egymás mellett van az élet és a halál, a gyönyörű és a szörnyű, a boldogság és a szenvedés… Nem tudom, hogy van-e másik olyan regény a világirodalomban, ami ennyire jól érzékelteti az emberi érzések végletességét, mint az Üvöltő szelek, de az biztos, hogy nem sok. Persze ezek az érzések felnagyítottak, szinte mitikusak, mégis olyan igaziak és ismerősek, hogy mindenki képes átérezni őket.

“Ám a becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget.”

A könyv tele van titkokkal, és sötét, démoni elemekkel, amik szinte már egy horrortörténethez közelítik a regényt, ugyanakkor nagyon romantikus részei is vannak a könyvnek. Úgy gondolom, hogy ezek azok a momentumok, amik miatt ennyi éven át sikert tudott aratni az Üvöltő szelek. Ennek ellenére nem mondanám, hogy minden részét imádtam, volt több unalmas rész is, amikor kifejezetten lassan haladtam, ráadásul a könyv nyelvezete sem éppen egyszerű, ami persze nem feltétlenül baj. Ha egy kis könnyed kikapcsolódásra vágysz, akkor nem feltétlenül az Üvöltő szelek a te könyved, de ha az érzelmi hullámvasutat kedveled, akkor mindenképpen olvasd el ezt a könyvet!

Értékelés:

Rating: 4.5 out of 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: